Az első vetőgépet a hagyomány szerint Kr. e. 399-ben Szürakuszai ostroma alatt Dionüsziosz király parancsára alkották meg az egybehívott mesterek. Kezdetben alig különbözött egy hatalmas íjtól, amelynek azonban a megépített faváz, a beépített tekerőkar sokszorosára növelte a teljesítményét. A hagyományos íjak 500 méteresre becsült lőtávolságát további 50-100 méterrel növelte meg a hajítóerő jobb kihasználása mellett.
Római vadszamárA fejlődés következő lépcsőfokát a torziós vetőgépek bevezetése jelentette. Ezekben a hagyományos íjhúrt szorosan összesodort kenderszálakkal váltották fel. Külsőleg az új torziós szerkezet igen hasonlított elődjéhez, ennek is a vetősín, a hajtókar, a megakasztó- és kioldószerkezet volt a lelke. A megfeszített, hátrahúzott húrok nagy erőt vittek át a vetőgép karjaiba, s elengedésük hozta mozgásba a lövedékeket. Ez tette lehetővé, hogy a nyílvesszőket felváltsák a kőgolyók, amelyek súlya általában 10–30 kg volt, de olykor még a 160 kg-ot is meghaladta. Ezzel már kőfalakat lehetett zúzni, amit a makedón II. Fülöp, majd fia, Nagy Sándor ki is próbált görög és keleti hadjáratai során. Türosz városának 332. évi bevétele az új csodafegyver kitűnőségét
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
