Klebelsberg nemzetpolitikai elképzelései

Klebelsberg a trianoni Magyarországon a konzervatív reform szellemében cselekedett. Szélsőjobbról szabadelvűnek, szélsőbalról reakciósnak bélyegezték, saját pártjának képviselői pedig olykor túlzott liberalizmussal vádolták, ami arra mutat, hogy újításokra nyitott, középutas politikus volt. A 20. század sajnos csekély számú magyar államférfijai közé tartozott: politikusként és miniszterként mindig a lehetőségeket gondosan mérlegelve cselekedett.

Bár figyelemfelkeltő, rendkívüli és sokoldalú műveltségről tanúskodó, így többnyire bölcs következtetésekkel záruló újságcikkei gyakran váltottak ki komoly visszhangot, nem volt igazán eredeti gondolkodó. Éppen azért bizonyult elsőrangú politikusnak, mert mások elképzeléseit nagyszerűen tudta az adott helyzethez igazítani, gyorsan és kiválóan alkalmazkodott a változó szituációkhoz. Mindezt azonban úgy tette, hogy a maga kialakította koncepcióhoz és vízióhoz, a legfontosabb célkitűzéseihez ragaszkodott.

Kompromisszumkész volt, az ellenfeleivel is szót értett, nem ellenségként, hanem meggyőzendő partnerként tekintett rájuk. Ma furcsának tűnik, de a saját párttársaival néha kevésbé találta meg a hangot, mint az ellenzékiekkel, cikkeinek többsége is a mérsékelten liberális – kormánypártinak semmiképpen sem tekinthető – Pesti Naplóban látott napvilágot. A modern politikusok esetében sokszor tapasztalható (olykor elengedhetetlen) ravaszság is megvolt benne, de alapvetően egyenes, szókimondó személyiség, mindent összevetve vérbeli, profi és etikus politikus volt.