Királynő korona nélkül

Róma népe igazán hozzászokott a ceremóniákhoz, a díszes felvonulásokhoz, mindahhoz a tobzódó pompához, amelyet a katolikus vallás a barokk korban a pápák székhelyén nyújtani tudott. 1656 karácsonyán mégis szinte az egész város az utakon szorongott, hogy lássa azt a hihetetlen eseményt, amelyről már hónapok óta mindenki beszélt, és amit mégis alig akartak hinni az emberek: Krisztina svéd királynő, aki lemondott trónjáról, s elhagyta az evangélikus hitet, amelyért apja annyi csatát vívott, Rómába érkezett.

A félelmetes hírű Gusztáv Adolf lánya a zord északi tájat végleg odahagyva vágott neki a több hónapnyi kocsiútnak, hogy mint megtért bárány Szent Péter sírjához zarándokoljon. S mindez a 17. században, amikor a vallási különbségeknek oly rendkívüli jelentőséget tulajdonítottak! A legvadabb híresztelések terjedtek el Krisztina katolizálásával kapcsolatban, nem csoda, hogy minden római a saját szemével akarta látni a bevonulást. Amikor a káprázatos hintó – amelynek díszeit a barokk Róma legnagyobb mestere, Bernini tervezte – a székesegyház elé kanyarodott, megdördültek az Angyalvár ágyúi. A királynőnek eszébe juthattak a svéd seregek pattantyúi, melyekre kisgyermekként oly szívesen mászott fel, s amelyek egykor rémületbe kergették a pápista hadakat. És most a pápai tüzérség