Kié a föld?

Az Egyesült Államok történetében a föld nem pusztán gazdasági erőforrás volt. A telepes számára függetlenséget, társadalmi felemelkedést, politikai önállóságot és a szabadság kézzelfogható formáját jelentette. A telepesek földszerzése azonban az őslakos népek számára földvesztést, kiszorítást, közösségi világuk megrendülését és politikai önállóságuk fokozatos felszámolását hozta.

Az „indiánkérdés” ezért nem érthető meg pusztán katonai konfliktusként, humanitárius tragédiaként vagy a nyugati terjeszkedés mellékszálaként. Középpontjában mindvégig az állt, hogy ki rendelkezhet a kontinens földjei fölött: az ott élő őslakos közösségek, a szerződéseket kötő szövetségi állam, a terjeszkedő telepestársadalom vagy a földet piaci tulajdonná alakító amerikai jogrend. A rezervátumrendszer története így nemcsak az őslakos népek tragédiája, hanem az amerikai államépítés és földtulajdon-politika egyik legsötétebb fejezete is.

Erről a kérdésről  a Rubicon 1994/9. számában közölt cikket Borsányi László (1944–2014) kulturális antropológus, etnológus, aki az észak-amerikai indián közösségek kultúráját vizsgálva terepmunkát is végzett körükben.  Az alábbiakban ezt az írását kívánjuk a feledés homályából kiragadni, melynek végéhez szerkesztőségi összegzést csatoltunk.