Kéthly Anna

A magyar és a nemzetközi szociáldemokrácia „nagyasszonya” 33 évesen robbant be a két világháború közötti magyar politikai életbe és közel három évtizedig tartott igen színes, sokrétű mozgalmi tevékenysége. Az indíttatások után a parlamenti tevékenység bemutatásán keresztül az illegalitásig kísérem nyomon Kéthly Anna tevékenységét, majd a centrumpolitikust ért politikai repressziót követően a forradalomból az emigrációba került politikusnő portréját vázolom fel.

Kéthly Anna nem teljes életpályájának felvázolása arra is választ kíván adni, hogyan láttak őt élete fontos szereplői. Két területet, korszakot választottam ki hősnőm életéből:

– kortársai szemében milyennek „látszik”, miként jeleníthető meg a Horthy-korszak politikusa a parlamentben és pártjában.

– voltak-e, s ha igen, milyen „női témák”, melyek a nevéhez kapcsolhatók?

nőpolitikusként (ha ez egyáltalán Kéthly esetében értelmes szóösszetétel?!) hogyan tevékenykedett az emigrációban 1956 után Annus néni, aki megteremtette a „one man show” (avagy a „one woman show”) műfaját az emigrációs politikában. Hogyan látták-láttatták kortársai Magyarországon kívül?

Kéthly Anna „emlékezetét” a korabeli írásos és részben szóbeli emlékek – az oral history módszerével készült visszaemlékezések alapján – gyűjtöttem össze. Miután a válogatás vitathatatlanul önkényesnek tekinthető – ez mindenkor a forrásközlő, -közreadó felelőssége –, megpróbáltam elemezni az elfogultságoktól sem mentes, zömében felmagasztaló jellemzéseket. Ezt a kísérletet már azért is érdekesnek találtam, mert mind ez idáig Magyarországon Kéthlyről nem készült életrajzi monográfia, a teljes életművet és Kéthly személyét árnyaltan bemutató munka.

„Okos, bátor, szókimondó asszony volt. Döntés előtt nem fürkészte a tájat: hányan állnak mögötte vagy mellette. Csak lelkiismeretére hallgatott. Minden jelentős választása kockázat vállalásával járt.” Az első világháború idején, fiatal lányként lépett be a hontalan bitangként megbélyegzett szervezett munkásság soraiba. Politikusi pályája a Tanácsköztársaság bukása után kezdődött. Kéthlyt, aki korábban nem akart a politika porondjára lépni, a magyar nőmozgalom vezetőinek megölése, illetve emigrációba kergetése mélyen érintette: erkölcsi kötelességének érezte, hogy tegyen valamit ezekben a vészterhes időkben.

1920-tól – a fehérterror tombolása közepette – SZDP-tag, beválasztották – s 1948 elejéig minden alkalommal újraválasztották – az MSZDP vezetőségébe és az újjászervezett Országos Nőszervező Bizottságba, továbbá a Magyar Magántisztviselők Szövetségének elnökségébe, ahol alelnökként, később főtitkárként dolgozott. Emberi