Írni tanuló nagyasszonyok

A 16. századi főnemesség írástudásában jelentős különbség figyelhető meg a két nem között: a főrangú férfiak szinte kivétel nélkül jól tudtak írni, a nők számára az írás megtanulása még komoly problémát jelentett. Nem volt már magától értetődő a főnemesi asszonyok között az írástudatlanság, ha valaki nem tudta leírni a nevét, mentegetődznie kellett. De természetesen sem volt még az írástudás, ezzel büszkélkedni lehetett. Nádasdy Tamás nádor levelére így felelt 1556-ban a körmendi földesúr, Tarnóczy András özvegye, Kerhen Borbála:

„Írta volt Nagyságod, ha én tudok-e magyar írást. Az minémő országban én fölnőltem, ott nem hallottam, hogy leányok, sem asszonyemberek efféle írásnak tanolására gondot viseltek volna. Mert az én szegény anyám is tanéttatott volna engemet, ha egyebek tanoltak volna, de minálunk híre nem volt.”

Nem a magyar írással, hanem általában az írással állt hadilábon Tarnóczyné, leveleit mindig mással íratta alá. Ezért magyarázkodik a művelt Nádasdyhoz írt levelében: Horvátországban – ahol született – a nők nem tanultak írni, hiszen ő jó családból származik, ha ez társadalmi elvárás lett volna, elhiheti a nádor, hogy őt is megtanították volna erre. Egyébként férje, a királyi naszádosok kapitánya, jól tudott írni, levelei többségét sietős betűivel maga vetette papírra.

Nádasdy Tamás humanista műveltségű főúr volt. Felesége, Kanizsai Orsolya tudott írni, levélváltásaik a 16–17. századi főúri levelezések legszebb lapjai közé tartoznak. Kanizsai Orsolya levelei között sok a saját kezével írott, az írás azonban láthatóan komoly munkát jelentett számára:

„Szerelmes Orsikám! Jól tetted, hogy tenkezeddel nem írtál. Innét tova se míveld, mert közbeszéd az, három ujj ír, és az egész test munkálkodik”

– írta beteg feleségének Nádasdy 1552-ben. Az írás megerőltető fizikai munka volt a tollforgatáshoz még kevéssé szokott főrangú asszonyoknak: „Kezem írása bizonysága, beteg ember nem írhat ennyit” – nyugtatja meg az egészségéért aggódó urát Orsolya asszony egy 1560-ban írt levelében. A sajátkezű levél azonban, amelynek tartalmáról a két házastárson kívül senki, még az íródeák sem tud, mindig meghittebb, bizalmasabb volt a diktáltnál.

„Az mint Kegyelmed akarja mással irattam Kegyelmednek most; bizony, hogy nehéz vagyok most az íráshoz, de azért mikor hozzáérkezem, nem tűrhetem, hogy magam kezével is ne írjak Kegyelmednek.”

Ezért noszogatta feleségét ilyenformán Nádasdy: „Kérlek, hogy mindennap írj, mint vagy – de ne fáraszd magadat az írással, hanem azmit