Így készült a béke

Harold Nicolson (1886–1968) 1919 januárjától június végéig a brit delegáció tagjaként vett részt a párizsi békekonferencián. Bár szépirodalmi műveket is írt, legjelentősebb munkái a diplomáciatörténethez kapcsolódnak. Az itt megidézett műve – Így készült a béke: A párizsi béketárgyalások, 1919 [Peacemaking, 1919] – máig alapvető forrásnak számít a versailles-i békekonferencia diplomáciatörténetéhez.

1933-ban kiadott munkájában Nicolson kritikusan szemlélte a „békecsiná­lás” folyamatát: rámutatott az idealizmus és a politikai realitások közötti szakadékra, a konferencia lebonyolítását jellemző kaotikus körülményekre és főképpen arra, hogy a rövid távú nagy- és kishatalmi érdekek miként szorították háttérbe a tartós béke eszméjét a vesztes országok és nemzetek kárára.

Magyar szempontból külön érdekesség, hogy édesapja, Arthur Nicolson 1888 és 1893 között Budapesten szolgált főkonzulként. Az alábbiakban – egy általános bevezetőn túl – Nicolson párizsi naplójából elsősorban azokat a bejegyzéseket válogattuk ki, amelyek Magyarország sorsával kapcsolatos elképzelések születéséről tájékoztatnak.