Hruscsov

Nyikita Szergejevics Hruscsov kétségkívül a 20. század egyik legellentmondásosabb törté­nelmi alakja volt. Politikai pályafutását az elmúlt hat évtizedben sokan sokféleképpen értékelték. Párt- és államvezetői döntései még ma is élénk történészi viták tárgyát képezik. Ki is volt ő valójában? A sztálinizmus öntudatra ébredt „gyermeke”? A nép egyszerű fia? Az igazság pillanatában a lelkiismeretére hallgató munkáskáder? A furfangos-opportunista apparatcsikból lett gátlástalan csúcsbürokrata? Tisztán talán egyik sem, változatos karakterjegyeiben talán mindegyik egyszerre. 1956 februárjában a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán tartott titkos beszéde A személyi kultuszról és következményeiről új, némileg szabadabb korszakot nyitott hazája történetében.

A sztálinizmus bűneinek leleplezése azonban már csak súlyos személyes érintettsége miatt sem lehetett teljes. Miért szánta rá magát a múlttal való kockázatos szembenézésre? Elhatározását motiválhatta a régi sztálini pártvezetés végleges kiszo­rításának szándéka, a sokat szenvedett lakosságnak, a meghurcoltak millióinak tett gesztus, ahogy saját népszerűségének növe­lése vagy éppen a rendszer megjavításának őszinte igénye is. A jó  képességű, nagy munkabírású, ám heves természetű és sokszor meggondolatlan Hruscsovot végül az általa megindított gazdasági reformok tömege és kudarca temette maga alá. 1964-ben a saját emberei mondatták le a párt és a szovjet minisztertanács éléről. A hatalomból való eltávolítása, annak gyakorlati kivitelezése ugyanakkor a desztalinizáció egyfajta eredményének is tekinthető. Sztálin nyugdíjazását senki nem merte volna felvetni, Hruscsovét már megtehették és adott helyzetben meg is tették.