Homoszexualitás és a heteroszexuális társadalom a 19. század második felétől napjainkig

Előadásomban a homoszexualitás diszkurzív történetével foglalkozom a (homoszexuális) kifejezés megszületésétől napjainkig, valamint áttekintem a magyar jogalkotásban tükröződő homoszexualitáskép történeti előzményeit és mai jellegzetességeinek gyökerét – különös tekintettel azokra a büntetőjogi rendelkezésekre, melyek hosszú időn át a homoszexuálisokat érintő intézményesített diszkrimináció alapjául szolgáltak.

Az 1980-as évek második feléig valójában csak sejteni lehetett, hogy Kertbeny Károly, a magát magyarnak valló író, műfordító, publicista a szerzője annak a két 1869-ben névtelenül megjelentetett értekezésnek, amely a homoszexuális férfiak büntetőszankciók alóli felszabadításáért emelt szót Poroszországban és a poroszdominanciájú Észak-német Államszövetségben. Ezek egyikében szerepeltek először a „Homosexual” és a „Heterosexual” szavak. Rövid jogtörténeti áttekintésként a következőket érdemes megjegyezni. Poroszország volt az egyik első olyan német állam, amely az akkoriban szodómiának nevezett cselekményért 1532 óta járó halálbüntetést a 18. század végén, 1794-ben börtönbüntetéssel és korbácsolással, illetve testi fenyítéssel váltotta fel. Ám a 19. század elején, 1810 után több német állam – köztük Bajorország, Württemberg és Hannover – már az 1791-es Code Napoléon mintájára a férfiak közötti szexuális aktus teljes büntetlenségét vezette be. Ezt váltotta fel 1871-ben az új egységes birodalmi bünte tőtörvényköny 175-ös paragrafusa, amely a szigorúbb porosz törvénykezés kiterjesztését jelentette az addig a férfiak közötti szexuális kapcsolatokat büntetlenül hagyó országrészekre is.

A birodalmi büntetőt örvénykönyvet – a 175-ös paragrafussal együtt – 1870-ben fogadták el az újonnan létrejött Észak-német Államszövetségben, majd 1872. január 1-jén lépett hatályba a birodalom egész területén, felváltva ezzel az 1815 óta létező 36 szuverén törvényhozói entitás joggyakorlatát. A 175-ös paragrafus csak a férfiak között zajló „erkölcstelen természetellenes aktusokat” büntette, maximum ötéves bebörtönzéssel. A 175-ös paragrafus hatálya eredetileg csak az anális közösülésre terjedt volna ki, de a későbbiekben a fellebbezési bíróságok kiterjesztették hatályát – a kölcsönös maszturbáción kívül – a „közösüléshez hasonló aktusokra” is. Itt érdemes megjegyezni, hogy a nők közötti szexuális kapcsolatot törvény által egyáltalán nem szankcionálták.

Kertbeny Károly budapesti kézirattári anyagában található feljegyzések alapján megállapítható, hogy „A porosz büntető törvénykönyv