Harangból öntött ágyú

A sakk önálló, zárt és teljes világ. Ráadásul egy-egy sakkjátszma túlságosan is olyan, mint egy történet. Az embereknek legtöbbször szinte kedve támad „elmesélni”, ahogy mondjuk, közelmúltja valamely kalandját mondaná el bárkinek. „És akkor a sarkon befordult egy futó, de nem vesztette el a lélekjelenlétét a király; reflexszerűen oldalt lépett...” és így tovább. Tehát több mint kézenfekvő, hogy a sakkparti „szóljon” valamiről.

A sakk alkalmi történetei mindig is arról szóltak és szólnak, ami éppen a való életben is foglalkoztatja az embereket. Ha emléket kell állítani valaminek, az író hőskölteményt vet papírra, a szobrász monumentális emlékművet alkot, a zeneszerző himnusz komponálásába fog... De mit csinál ilyenkor a sakkozó? Természetesen ő is párját ritkító szépségű, emlékezetesen megrendítő emléket alkot – a maga nyelvén, a maga világában. Azaz a sakktáblán! Teheti, hiszen a sakk önálló, zárt és teljes világ. Ráadásul...

Létezik-e méltóbb, szebb és komolyabb kihívás, mint a nemzet ünnepe? Létezik-e megörökítésre termettebb, fenségesebb, mint a haza élet-halál harca? Számunkra az ifjúság, a szabadság, az eltiporhatatlan jövő szimbóluma: 1848. És persze az azt követő szabadságharc. Különösen, ha éppen kerek évforduló van a láthatáron. Nos, 1948 tavaszán a Centenárium hátteréül legújabb kori történelmünk nem kevésbé forradalminak hirdetett átalakulása szolgált.

De hiába érződött már az elnyomatás szele – a kötelező még úgy ahogy egybeesett a hihetővel. Ez alkalmat adott az igazi alkotónak, hogy másról is beszéljen. A minden áldozatra kész önzetlen vallásos hit és hazaszeretet egységéről, a székely virtusról, Erdélyről, egy megcsonkított ország öröméről és bánatáról. Kétszeresen is jelképes tehát az a történet, melyet akkor Lindner László a kegyeletteli megemlékezés (no és az akkori jelen) asztalára letett.

Az alapállás mondjuk Erdély helyzetét vázolja fel. A betolakodó megszálló hatalom (sötét) az ország szívét dúlja már. Túlereje hatalmas, legyőzhetetlennek látszik. És ekkor a semmiből, végső erejével világos hatalmas fegyvert kovácsol. A feladat segítőmatt két lépésben. A bevezető sorok segíthetnek a megoldás megszerkesztésében: 1, Hb4 Kd1 2, Vb3+ és Bc2 matt.

Itt talán magyarázatra szorul a „segítőmatt” mibenléte. Ez a sakkjátékkal, a sakkszerzeményekkel, feladványokkal egyidős, konstrukciós műfaj. Minden esetben sötét kezdi a játékot, és ő maga is saját vereségének összehozásán munkálkodik. Szóval magát a választott műfajt is Lindner László mondanivalója részének tekinthetjük régi-új megszállóival együtt élni szokó országunkban.

Ám a fenti állás titkai még korántsem nyíltak meg előttünk. A váratlan