Kubában a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenség, a faji és osztálykonfliktusok, valamint a rendkívüli méreteket öltő kormányzati korrupció miatt az erőszak már a 20. század elején a belpolitikai élet mindennapos eszközévé vált. Az 1916-os választás idején ötven embert lőttek agyon. A Kubai Nemzeti Munkás Szövetség vezetőjét a rendőrség egyszerűen a cápák közé dobta. Gerardo Machado elnöksége (1925–1933) idején a kormány halálosztagokat hozott létre, az ellenzék pedig meggyilkolta a rendőrfőnököt és a szenátus elnökét. Machado bukása után ellenfelei mészárlást rendeztek követői körében. Fulgencio Batista diktatúrájára (1952–1959) egy rádiós személyiség azzal hívta fel a figyelmet, hogy egyenes adásban követett el öngyilkosságot. Fidel Castro pedig azt szűrte le a nagy francia forradalmi terror történetének tanulmányozásából, hogy „jobb túl messze menni, mint nem eléggé messzire! Kubának több Robespierre-re van szüksége!” Önjelölt Robespierre-ekben pedig nem volt hiány.
Fidel Castro legközelebbi harcostársa, az argentin származású Ernesto „Che” Guevara már huszonöt éves korában ilyen feljegyzéseket vetett papírra:
„Én a néppel tartok, és tudom, mert látom belevésődve az éjszakába, hogy én, doktrínák eklektikus boncolója és dogmák pszichoanalizálója, megszállottként üvöltve fogok rárohanni a barikádokra vagy lövészárkokra, fegyverem vérben fürdetem, s haragtól őrjöngve vágom el a torkát bármely ellenségnek, aki a kezem közé kerül.”
Miután 1956 végén csapata Castróval
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
