Kuba nem csupán földrajzilag szigetország: átvitt értelemben is az. Sokan úgy tekintenek rá, mint a szocializmus egyik utolsó bástyájára, különösen amióta Kína egyre erőteljesebb piacgazdasági reformokba kezdett. Bizonyos szemszögből olyan szocialista sziget, amelynek partjait a kapitalizmus hullámai ostromolják.
Világszerte legalább annyian tartják diktatúrának, mint ahányan mindmáig valamiféle követendő példát, egy lehetséges „harmadik utat” látnak benne. Kubával kapcsolatban többnyire csak egy dolog lehetetlen: semlegesnek maradni.
A kubai rendszer Fidel Castro halála után sem omlott össze. Pedig a „szocialista” Kuba első pillantásra igen kedvezőtlen geopolitikai pozícióban van. Latin-Amerika „előretolt helyőrségeként” mindenképpen ráillik a sokat idézett szólás: „távol van az istentől és közel az Egyesült Államokhoz”, arról nem is beszélve, hogy a Platt-cikkely értelmében 1903 óta az USA a sziget délkeleti csücskén, a Guantánamói-öbölben üzemelteti híres-hírhedt haditengerészeti bázisát, amely annak idején az első ilyen jellegű külhoni létesítmény volt.
A kubai forradalmi átalakulás vezéralakjai: Che Guevara és Fidel Castro
A kommunizmus feletti győzelem általános retorikájában végig megmaradt egy-két zavaró probléma, és ezek közül talán Kuba a leghangsúlyosabb: egy magát szocialistának nevező ország, amelyet továbbra is egy magát kommunistának
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
