Ferenc József és Erzsébet

Ferenc József, Ausztria császára 1853 augusztusában Ischlben töltötte szabadságát, mint mindig, amióta ő lett a császár. Ez nem is sokkal korábban történt, 1848. december 2-án, amikor I. Ferdinánd császár az ő javára lemondott a trónról. Nem Bécsben, ahogy azt egy osztrák császártól elvárná az ember, hanem Ol­mützben, egy kisebb morvaországi városban, ahová az udvar a bécsi forradalom elől menekült. Ferdinándot a bécsi népnyelv „a jóságos”-nak nevezte, így jelezték azt, hogy nem egészen beszámítható. A mai orvosi vélemények szerint epilepsziás volt, talán egyéb nyavalyái is lehettek. Apja, I. Ferenc azért jelölte őt utódjának, hogy érvényben maradjon az elsőszülöttség elve. Ferdinándnak nem volt fia, így hivatalosan öccse, Ferenc Károly főherceg számított a trónörökösnek. Nem sokkal jobb, mint Ferdinánd, igénytelen kisember. 

Annál nagyravágyóbb volt a felesége, Zsófia, egy bajor hercegkisasszony, róla terjedt el a mondás: ő az egyetlen férfi a Habsburgok között. Zsófia igen józanul mérte fel a helyzetet. Elsőszülött fia, Ferenc éppen ebben a vészes esztendőben érte el a 18 éves kort. Zsófia a saját karrierjét áldozta fel az ő kedvéért, lemondott arról, hogy császárné legyen, azért, hogy fia lehessen a császár. Ferenc mindenféle rendellenességtől mentes, egészséges, jóképű fiatalember volt. Zsófia férje, Ferenc Károly persze szívesen vállalta volna a császárságot, de különböző praktikákkal őt is rávették a lemondásra.

Trónra lépésekor Ferenc – a Bécsben népcsászárnak tekintett II. József nyomán – a József nevet is felvette. Nem lesz majd belőle nagy államférfi, de 68 esztendőn át ül a trónon, és idővel ő jelenti az egész Monarchiát. Most még inkább, hiszen – nagy elődeihez méltóan – abszolutisztikusan tud uralkodni.

Ferenc József 1853. augusztus 18-án ünnepelte 23. születésnapját, és ebben a korban az uralkodónak már a jövőre, a trónutódlásra is kell gondolnia. Ami­kor néhány nappal születésnapja előtt megismerte a nem egészen 16 éves Erzsébetet, mondhatni, az első nap beleszeretett, azontúl csak vele foglalkozott, őt vitte táncba. Napokon belül eldöntötte, hogy Erzsébetet veszi feleségül. A házasságig azonban még hosszú időnek kellett eltelnie. Mindenekelőtt a pápa beleegyezését is el kellett nyerni, hiszen Erzsébet és Ferenc József az anyák révén elsőfokú unokatestvérek voltak, ami az egyház szerint komoly házassági akadály. Persze uralkodóházak esetében nem volt olyan nehéz az engedély megszerzése.

Csakhogy a házasságnak még ilyen magas körökben is voltak anyagi előfeltételei. A házassági szerződést 1854 márciusában kötötték meg. Ennek értelmében Erzsébet 50 000 forintos hozományt kapott készpénzben, ezenkívül 700 forint értékben ezüstneműt,