Fantomválasztások

Volt a 20. századi magyar történelemnek olyan időszaka, amikor a polgári demokratikus jelzőt szitokszóként használták, s a proletárdiktatúra számított a vágy titokzatos tárgyának. Ennek megvalósítására a kommunisták először 1919-ben tettek kísérletet. A kudarc tanulságait is levonva rugaszkodtak neki az újabb próbálkozásnak, amikor a kommunisták már egy fedőszervvel próbálkoztak, s a különböző politikai alakulatokat egy népfrontjellegű gyűjtőpártba terelve a Magyar Dolgozók Pártja kapta a faltörő kos szerepét. Révai József 1949 márciusában így nyilatkozott erről: „A népfront szükséges a mai fejlődési szakaszban, elkerülhetetlen és ezért helyes, de átmeneti jellegű alakulat, amely átmeneti, közbenső lépcsőfok a polgári demokratikus többpártrendszertől a proletárdiktatúra egypártrendszere felé […], transzmisszió, összekötő áttétel a munkásosztály és a többi dolgozó rétegek között, de áttétel az adott helyzetben, amikor a mi proletárállamunk még nem haladta túl, nem vetkőzte le teljesen a polgári demokratikus maradványokat.” A választás szó ettől kezdve elvesztette eredeti értelmét.