Erzsébet társasága

Amikor Erzsébet nagy szerelme Ferenc József iránt elmúlt, és távolságtartó, gyöngéd barátsággá alakult, tudta, nincs abban a helyzetben, hogy valaha is boldog, viszonzott szerelmi kapcsolatban éljen. Minél szebb lett, annál inkább rajongtak érte a férfiak, és ő, ha néha esetleg úgy vélte, benne is fellobban valami, hamarosan azt érezte, hogy a férfi nem méltó hozzá. Gyakran ábrázolta saját magát Titániaként, aki szamarakba szerelmes.

Itt vá­gyak­ról zeng­nek a hú­rok,És sze­rel­met lehel a táj…Jaj, friss vá­gyak mért olyan mú­lók?Hány tört es­kü szé­gye­ne fáj!

Jó ­hú­ga­im sze­rel­me meg­hat –És szí­vük­re szí­vem irigy.Ők lán­gol­nak ma is, mint teg­nap –S év­ez­re­dek tel­nek el így!

Csak én nyö­göm vég­te­len át­kom,Én, Tün­dé­rek Nagy­asszo­nya,Én nem le­lem meg so­ha pá­rom, Ve­lem egy­lel­kű tár­sam so­ha!

Li­liom-ko­ro­nám ha le­dob­tamNem is egy­szer a nász kü­szö­bén,Jaj, nem tud­tam sze­ret­ni hosszanEgyet­lenegy föl­dit sem én!

Ó, hány buja nyá­ré­ji ál­mom Te­li­hold ba­bo­nás su­ga­ránMár azt súg­ja, meg­van a pá­rom!Már azt hi­szem, nyí­lik Sze­zám…S a bű­vö­let reg­gel­re el­hagy.Még tár­sa­mon ott a ka­rom, De bor­zad­va ér­zem, az ő nagySza­már­fe­je mennyi­re nyom!

(Mészöly Dezső fordítása)

A fenti sorokat 1885-ben írta Erzsébet, Ti­tá­nia pa­na­sza címmel. A szamárként való besorolást időnként még Ferenc József sem úszta meg, annak ellenére, hogy legtöbbször a Tündérkirályné férjének, Oberonnak a szerepét osztotta rá. 

A kisleány első, ábrándos szerelme a herceg szolgálatában álló egyik ifjú gróf volt. Természetesen a rangon aluli kapcsolatnak a család gyorsan véget vetett, s a fiú hamarosan meg is halt.

Ezután következett Ferenc József, akivel szemben egyetlen kifogása az volt, hogy császár. Jellegzetesen romantikusan sóhajtott fel, amikor azt kívánta, bárcsak szabólegény volna! Kapcsolatuk a későbbiek folyamán is 19. századi. Erzsébet a tiszta, égi nő, akit a testi szerelem lealáz, s aki csak az ura kérlelésének, az ő kedvéért s természetesen a gyermekáldás érdekében enged. Ő maga nem talál az érzékiségben örömet, hiszen az csak a férfiak és a romlott nők kedvtelése. Éppen ezért illik megbocsátania ura félrelépéseit is, hiszen azok csupán férfi voltából következnek.

Azt, hogy nagy vonzerőt gyakorol a férfiakra, 1857-ben, első magyarországi utazása alkalmával tapasztalta. Magyar volt az első olyan hódolója – Hunyadi Imre gróf – is 1860-ban Madeirán, aki önbizalommal töltötte el. A