Egy hatásvizsgálat eredményei

A 16–17. század kézi lőfegyverei már jól használható, nagy hatásfokú, egyszerű, megbízható és olcsó fegyverek voltak. A szakirodalom általában elméleti következtetésekre támaszkodó adatai szerint a 16. században a pisztolyok 25–30, a puskák 120–150, a muskéták pedig 200–250 méteren belül számítottak hatásosnak. Sajnos az idők folyamán összemosódott a hatásos lőtávolság és a hordtávolság fogalma. A fent megadott határok ugyanis azt jelölik, milyen távolságon belül volt érdemes az adott fegyverekkel célzott lövéseket leadni, nem pedig azt, hogy mekkora volt a fegyverek legnagyobb lőtávolsága. A muskéták például a megadott távolságon túl is képesek voltak halálos sebet ejteni, csak a találati pontosság csökkent egyre nagyobb mértékben, s bizonyos határtól a golyónak már nem volt ereje. Egy 1930-ban végzett vizsgálat során a felhasznált muskéta a 39 grammos ólomgolyót 510 méter távolságba lőtte ki.

A legújabb, legfrissebb hatásvizsgálatot 1988-ban végezték Ausztriában. Ekkor jó néhány eredeti, 16–17. századi fegyver teljesítményét, hatásfokát vizsgálták. A fegyverek mindegyikéből 15-20 lövést adtak le a 30, illetve 100 méter távolságban felállított, közel embernagyságú céltáblákra. Az eredményeket az alábbi táblázatban foglaltuk össze.

Bár a lőkísérletek eredményei nagy erejű fegyverekről árulkodnak, nem szabad elfelejtenünk, hogy a gyakorlatban, a harcmezőn jó néhány olyan körülménnyel kellett számolni, amely igencsak leronthatta a fegyverek hatásfokát. Ha a katonának a harc forgatagában nem volt elegendő ideje a lőportöltet alapos ledöngölésére, a lőpor pontos adagolására és a fojtás gondos elhelyezésére, a lőtávolság és az átütőerő bizony jelentősen csökkenhetett. Ám mindezt figyelembe véve is bizonyosnak látszik, hogy a korabeli lőfegyverek hatásfoka az eddig feltételezettnél jóval magasabb volt.

A fegyver típusa szakállas puska muskéta kanócos puska keréklakatos pisztoly Készítési ideje 1580-1590 1595 17. sz. első harmada 1620 Teljes hossza 224,5 cm 136 cm