Csáky Imre gróf: A trianoni békediktátum

[…]

A bizottság éppen elkészült a munkájával, amikor a Huszár-kormányt a győztes hatalmak értesítették, hogy a béketárgyalások hamarosan megkezdődnek és ezért Párizsba kell küldeni egy tárgyalódelegációt. A kormány a delegáció vezetőjévé az agg Apponyi Albertet jelölte ki, akinek világhírű szónoki tehetségéhez a magyar közvélemény nagy reményeket fűzött. Segítségére voltak mint fődelegátusok Bethlen István és Teleki Pál, akik mellé kiváló szakértői gárda volt rendelve. Mindenki, akinek valamilyen téren hírnevet szerzett magának, beosztották a delegációba. Én mint diplomáciai tanácsadó vettem részt a delegációban.

1920. január elején indult el a különvonat, ami Párizsba vitt bennünket. A győztesek részéről kísérőül – jobban mondva börtönőrül, mert a békeszerződés aláírásáig még szigorúan háborút viselő ellenségnek tekintettek bennünket – Henry, francia ezredest adták mellénk, aki nagyon igyekezett, hogy feladatát a lehető legtapintatosabban végezze. Hogy Párizsban hol szállásolnak el minket, csak akkor tudtuk meg, amikor végre megálltunk az épület előtt: ez a Bois de Boulogne-ban álló Château de Madrid volt, egy nem éppen jó hírű, másodosztályú szálloda, amely főként szerelmespárok menedékhelyeként volt ismeretes, akik a hotel viszonylagos elszigeteltsége miatt zavartalanul áldozhattak az élet örömeinek. Vajon ez a választás véletlen volt, vagy esetleg az a szándék is közrejátszott, hogy annak a lebecsülésnek is kifejezést adjanak, amivel a franciák legyőzött ellenfeleikkel szemben viseltettek? Az akkoriban Franciaországban uralkodó háborús pszichózis ismeretében ezt a feltételezést nem lehet eleve kizárni. A ház a híres francia ízléssel volt berendezve és minden komforttal ellátva, s konyhája is dicséretére vált a francia ínyesmesterségnek. Mozgási szabadságunk azonban eleinte korlátozott volt: a békeszerződés aláírásáig csak a Bois-ban mozoghattunk szabadon, a városba nem léphettünk be; a kapuknál rendőrtisztviselők álltak és arra ügyeltek, hogy ne szegjük meg a tilalmat. Felügyeletünk Henry ezredes tiszte volt, velünk is lakott a Château de Madridban.

Hivatalosan közölték velünk, hogy a tárgyalások nem szóban, hanem írásban folynak majd. Csak miután behatóan tanulmányozták az egész anyagot, kerül sor egyetlen szóbeli tárgyalásra, melynek során a delegáció vezetőjének módja lesz arra, hogy a magyar álláspontot összefoglalóan előadja, azután közlik a delegációval a győztesek végső feltételeit. Szó sem volt tehát béketárgyalásokról, itt csak békediktátum következhetett.

Az eddig elvégzett munka során felgyülemlett anyag most hasznunkra vált. Szinte naponta tudtunk a Négyek Tanácsának –