Az értékpapírok világa

Az értékpapírok hű tükrei saját koruk történelmének, gazdaságtörténetének, képzőművészetének. A régi, ma már értéktelen értékpapírok igazi vonzereje grafikájuk és nyomtatásuk művészi kivitelezésében rejlik. Összeállításunk az értékpapírok világába ad betekintést.

Jogi értelemben értékpapírnak számít minden pénzbeli – vagy más – követelést rögzítő okirat, közgazdasági értelemben viszont csak a hosszú távú tőkebefektetésekkel, illetve a tőkefelhalmozással kapcsolatos, forgalomképes okmányokat tekinthetjük ilyennek. A tőkés gazdasági fejlődés meglódulása idején a tőkekoncentráció olyan formáinak kialakítására volt szükség, amelyek hosszú időre jelentős tőkét tudtak lekötni, és a közönség széles köreit vonták be a tőkefelhalmozás folyamatába. A pénz megszerzése érdekében a legkülönbözőbb feltételű értékpapírokat hozták létre. Egyik csoportjuk a vállalati részesedésre jogosító osztalékpapíroké (részvények, bányarészek, szövetkezeti üzletrészek), a másik a kölcsönpapíroké (kötvények, záloglevelek, járadékjegyek, pénztárjegyek, kincstárjegyek és sorsjegykölcsönök).

Nyugat-Európában már a 17-18. században megjelentek az első részvények és kötvények, Magyarországon pedig a 19. század küszöbén tűntek fel (bár kézzel írott és viaszpecséttel ellátott kölcsönkötelezvényt már korábbról is ismerünk). 1792-ben Kiss József kincstári mérnök kötött szerződést a Dunát a Tiszával összekötő, hajózható csatorna építésére, s a munkálatokhoz szükséges tőke