Az erdélyi szász városok

A szászok az Árpád-korban, több hullámban telepedtek le Erdélyben. Az első telepesek kezdetben csak falvakat építettek, de királyi támogatással hamarosan virágzó városi élet alakult ki. Fontos kereskedelmi utak mellett nőtt naggyá Nagyszeben, Brassó, Beszterce, Segesvár, Medgyes, Szászsebes és Szászváros. Mellettük olyan mezővárosok is létrejöttek, amelyek a helyi igényeket elégítették ki, mint például Nagysink, Nagydisznód, Kereszténysziget, Kőhalom, Földvár, Prázsmér vagy Rozsnyó. E mezővárosok némelyike felvette a versenyt a nagyobb helységekkel is. Így például Keresztényszigeten a középkor végén többen éltek, mint Szászvárosban, vagy Berethalom sokáig versengett Medgyessel a szék irányításáért. Berethalom pallosjoggal is rendelkezett. A legtöbb város egyúttal valamelyik szék vagy kerület központja volt.

A szász városokat, legyenek azok nagyok vagy kicsik, nem vizsgálhatjuk a falvaktól elkülönítve, mivel ezek a települések jogi egységet alkottak. Az uralkodók is a szászok közösségére vetették ki az adót, s nem az egyes helységekre. Az 1437. évi erdélyi uniót sem a városok kötötték a másik két nemzettel, hanem a szász közösségek. Nem véletlen az sem, hogy szászföldön hiába keresünk olyan városi kiváltságleveleket, amelyek Magyarország más tájain megszokottak. A királyok ugyanis a városnak és a hozzá tartozó falvaknak közös privilégiumokat ajándékoztak.

A legfontosabb kiváltságot 1224-ben II. András királytól kapták a Szebeni provincia lakói: az uralkodó szabad bíró- és plébánosválasztást engedélyezett számukra, s ígéretet tett, hogy a szászok lakhelyén egyetlen hatalmasságnak sem fog földet adományozni. Igaz, föléjük helyezte a szebeni ispánt, aki a fontosabb ügyekben bíráskodott. II. András kiváltságlevele a szászok katonai szolgálatát is szabályozta, és adójukat 500 ezüst márkában állapította meg. II. András intézkedései teremtették meg a szebeni provincia szászainak a közösségét, ahogy akkor mondták „universitas”-át, amit a közös pecsét használata fejezett ki.

Ezeket a kiváltságokat azonban csak a Szeben környéki szászok élvezhették. Az egység itt sem maradt fenn sokáig, mert 1324-ben I. Károly a szebeni tartományt székekre bontotta, amelyek élére királybírót állított. Szeben azonban továbbra is a székek közös fóruma maradt.

Az erdélyi szászok közös szervezete csak a 15. század második felében jött létre. Ennek az volt az előfeltétele, hogy a szász közösségek elnyerjék a teljes önállóságot, vagyis megszabaduljanak a királybírók, a királyi ispánok gyámkodásától. Kétszék után a 15. század hatvanas-hetvenes éveiben Besztercén és a Barcaságban is megszűnt az ispán hatalma. Ugyanebben az időben engedélyezte Mátyás király a királybírók választását a