rubicon

Az erdélyi fejedelmek viszonya a Magas Portához

Az oszmán állam keresztény vazallusai – Online Plusz a Rubicon 2014/10-es lapszámához
18perc olvasás

Az általános nézet szerint Szapolyai Jánostól kezdve minden magyar, s későbbi erdélyi uralkodó az oszmán Portával kialakított kapcsolatai biztosítására egy, a régebbi magyar nyelvű forrásokban „athnáménak” (arab–perzsa ahdnáme, jelentése szerződéslevél) nevezett okmányt kapott. A 16–17. századi erdélyi diplomáciai források azt feltételezik, hogy az I. Szulejmán szultán és Szapolyai János magyar király között kialakult viszony a fejedelemség-kori Erdélyben példaértékű volt, s a későbbiekben a Portával fennálló kapcsolatnak az alfáját és az ómegáját jelentette. Áttekintve azonban a 16–17. századi szultáni szerződéslevelek szövegeit, nem hogy a fenti vélekedés igazságtartalmáról nem győződhetünk meg, hanem magának a „szulejmáni-ahdnáménak” a létével kapcsolatban is felmerülnek kétségek. Pontosabban: Nem egyértelmű, hogy – ha volt is egy ilyen alappéldánynak tartható szultáni szerződéslevél – az mikor keletkezett, s kinek adatott át.

Bocskai István kinevező levele Erdély fejedelmének és a magyar nemzet királyának, Buda, 1604. november. 3–14.

A 19. és a 20. századi szakirodalom áttekintése után furcsának hathat a fentiekben megfogalmazott szkepticizmus, hiszen Szalay Lászlónál, Perjés Gézánál és Barta Gábornál többször is olvashatunk részleteket egy „szultáni ahdnáméból”, melynek a legkorábbi kéziratos változata latin nyelven a 16. századból származik. Az okmányt a híres osztrák orientalista, a Habsburg Birodalom 19. század eleji török tolmácsa és diplomatája Joseph von Hammer-Purgstall hamisítványnak tartotta. Tétele bizonyítására elsősorban a formai elemeket, s a szultán esküjét vizsgálta, amelyek nagyon eltértek a 16. században megszokottól: I. Szulejmán átkot mondott a saját fejére, ha a magyarok királyát nem segíti meg. Ezt a nézetet a magyar történetírás elsősorban Szalay László véleménye alapján nem fogadta el. Álláspontját nem valami történeti vagy filológiai szempont vezette, hanem az a szemlélet, hogy az osztrák tudós politikai okokból vitatta el a „nemzeti király” (Szapolyai János) és a szultán közötti megállapodás hitelességét.

Az oszmán–magyar diplomáciai kapcsolatok

A „szulejmáni ahdnáme” hitelessége kérdésének a megválaszolása, illetve Szapolyai János és I. Szulejmán szultán szerződéskötése kapcsán elsikkad az a tény, hogy a magyar állam eddigre közel másfél évszázada diplomáciai kapcsolatban állt az oszmánokkal, s a 16.

Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!

Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:

  • A legújabb Rubicon-lapszámok
  • Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
  • Rubicon Online rovatok cikkei
  • Hirdetésmentes olvasó felület
  • Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők

Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!

Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.