Az Aranybulla európai összefüggésben

A Magna Carta és az Aranybulla összevetése több mint két évszázados múltra tekint vissza. A tartalmi hasonlóságok és az átadó közeg bemutatása mellett ritkán jutott tér az egyik legtanulságosabb párhuzamnak: a két dokumentum kora újkori hatástörténetének. A 13. század elejének szellemi és politikai levegőjében fogant szabadságlevelek – pontosabban a szövegükhöz kapcsolt újkori képzetek – egyaránt meghatározó hivatkozási pontokká váltak az utókor politikai mozgalmai számára. Míg a Magna Carta 39. cikkelyét a 17. századtól kezdve a polgári szabadságjogokért folytatott harc első győzelmeként ünnepelték – és ünneplik ma is –, addig az Aranybulla 31. pontjában feltűnő ellenállási jog a 16. század elejétől előbb a magyar nemesség sarkalatos jogává, száz év múlva pe­dig a Habsburg-uralkodóházzal szembeni fellépés meghatározó ideológiai tá­masz­­tékává vált. Hogy a főpapoknak és előkelőknek fenntartott ellenállási jog eredetileg szigorúan csak az Aranybulla pontjaira vonatkozott, éppúgy elhomályosult, mint az a tény, hogy a Magna Carta nem az angol középosztály, hanem a bárók és az egyház kiváltságainak védelmében íródott. Az Aranybullát sokáig a magyar rendi alkotmány megalapozá­sának tekintették, ám a Magna Cartával történő összehasonlítás felhajtóereje a reformkorban már nem ez, hanem a mintának tekintett angol polgári intézményrendszer iránti lelkesedés volt.