A tőzsde és a spekuláció

Míg törvényes kamatokból még senki nem gazdagodott meg, addig a tőzsdei spekuláció nem egy mesés vagyon alapja lett. S aki a tőzsde küszöbét átlépi, azonnal cáfolni szeretné Voltaire mondását, miszerint könnyebb a pénzről írni, mint a pénzt csinálni.

A tőzsde olyan birodalom, ahol soha nem megy le a nap. Forgalmát Luis D. Brandeis, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának tagja a következőképp határozta meg: „A tőzsde a társadalom kísérlete arra, hogy megvalósítsa a közgazdászoknak a tökéletes versenyre vonatkozó elképzeléseit.” S valóban, a tőzsde igen kifinomult, összetett mechanizmus, melynek villanásai, szeszélyei magával ragadóak. Bizonyára nem véletlen, hogy több idegen nyelvben is a tőzsde szó nőnemű (die Börse, la bourse, la borsa, la bolsa stb.).

A tőzsde a spekuláció világa, s a tőzsdei spekuláció tárgya a történeti fejlődés során kialakult számtalan típusú értékpapír, melyeket az üzleti élet bámulatos leleményességgel alakított ki a pénz gazdaságos kihasználására. Az értékpapír különleges dolog: nem áru, nem ingóság, nem puszta jog, hanem mindez együttesen. Olyan okirat, amely valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot testesít meg és könnyen adható-vehető. Teljesíteni mindig a papír birtokosának kell, s ez ellen semmilyen kifogással nem lehet élni. Elvesztése, megsemmisülése a követelés megsemmisülését is eredményezi.

Az első kezdetleges, még kézzel írt értékpapírokat a középkori kereskedők alakították ki. Azóta bonyolult nyomdai eljárással (hogy