Ingyen olvasható
Az 1848-as forradalomról szóló megemlékezések minden évben március 15-ére koncentrálódnak, hiszen ekkor zajlott az a pesti tömegmegmozdulás, amely a történelmi emlékezetben „1848-as forradalomként” rögzült. Ez azonban egy meglehetősen sommás megállapítás, ugyanis a történetírás által törvényes forradalomnak nevezett történelmi fordulatot nem lehetett pusztán a Pest-Budán lejásztódó eseménysorral végrehajtani. Jól tanúskodott erről – valamint a dualizmus kényszerű kompromisszumairól is –, hogy az első világháború előtt az 1848-as forradalom ünnepnapja nem március 15., hanem az uralkodó és a nemzet közötti kompromisszumot megjelenítő április 11. volt – azaz a polgári átalakulást kimondó „áprilisi törvények” elfogadásának napja.
Lehetett-e a korban „forradalmat csinálni” Pesten? Mit nevezünk Bécs, Pozsony és Pest-Buda „összjátékának”? Elégnek bizonyultak-e a március 15-én Pesten történtek a törvényes forradalomhoz?
Forradalom Pesten?
A 18–19. század sikeres forradalmai rendszerint a kormány lemondását, akár az uralkodó vagy a dinasztia elkergetését, sőt az államforma és az államberendezkedés megváltoztatását kényszerítették ki. Ehhez szükség volt arra, hogy a fizikai fellépést, ellenállást választó tömeg közvetlenül tudja kényszeríteni a királyt és a központi kormányzatot. Ennek jól ismert példája volt, amikor 1789-ben az asszonyok menete Párizsba kényszerítette az uralkodót. A magyarországi 1848-as helyzetet ebből a szempontból megvizsgálva rögzíteni kell, hogy az uralkodó, a birodalmi kormányzat, valamint a legfontosabb magyar kormányszerv, a Magyar Királyi Udvari Kancellária Bécsben működött, ahova csak áttételesen értek el a pesti események hírei.
A korszakban rendszeres hajójárat kötötte össze a Duna menti városokat, de a folyásiránnyal szemben haladva egy napba telt, mire a pesti hajó megérkezett Bécsbe (igaz, Pozsonnyal már távíró kötötte össze a császárvárost). Bécsből Pest felé viszont a folyásiránynak megfelelően fél nap alatt eljutott a hajójárat. Ennek fontos szerep van, hiszen a három központban párhuzamosan történtek az események.
Az uralkodó mellett a rendi dualizmus struktúrájában a másik kitüntetett jelentőségű alkotmányos szerv az országgyűlés volt, amelyről köztudott, hogy (néhány kivételtől eltekintve) a török kor óta Pozsonyban működött. Ha tehát a törvényalkotásra kívántak a forradalmárok nyomást gyakorolni, akkor a koronázóvárosban kellett fellépni. Ezt a lehetőséget az országgyűlési ifjak igyekeztek is kihasználni, de a nyugat-magyarországi város a korban így is csak álmos, többségében németlakta kisvárosnak számított, amelynek népessége csak az országgyűlések idején nőtt meg.
Mindezek ellenére a reformkor végére már Pest-Buda számított Magyarország tényleges fővárosának. Százezer főt meghaladó népessége, országos jelentőségű kulturális intézményei (pl. Nemzeti Múzeum, Nemzeti Színház, Királyi Tudományegyetem, Nemzeti Kaszinó), gyorsan növekvő ipara, fejlődő közlekedése és kereskedelme mind azt támasztották alá, hogy itt van az ország súlypontja. Politikai jelentősége azonban ennek ellenére lényegesen kisebb volt.
Itt volt Pest vármegye székhelye, vármegyegyűlése pedig más törvényhatóságnak is irányt szabott, nem véletlenül nevezték „vezérvármegyének” is. Kossuth Lajos is éppen azért vett egy kis földet és házat Tinnyén, hogy majd Pest vármegye követe lehessen (1847-ben meg is választották). II. József 1784-es reformjai eredményeként már fontos kormányszékek is települtek Pest-Budára: a középszintű szakigazgatást végző Helytartótanács a Várban kapott új székhelyet csakúgy, mint a pénzügyigazgatás vezető szerve, a Magyar Kamara. Innentől kezdve a legfelsőbb bírói fórum, a Királyi Kúria a pesti belvárosban működött. A két város jelentőségét jelzi, hogy két alkalommal országgyűlés (1790, 1792) is ülésezett itt (erről tanúskodik a budai Várban található Országház utca), valamint egy királykoronázás is volt Budán (I. Ferencé, 1792-ben a Mária Magdolna-/Helyőrségi templomban).
Forrás: Wikimedia Commons
Mindezek ellenére az uralkodó, a törvényalkotó szerv és a központi kormányzat távolléte miatt Pest-Budáról nem lehetett megdönteni vagy megváltoztatni a fennálló berendezkedést. Jól jelzi ezt az is, hogy a híres 12 pontból valójában csak három pontnak lehetett érvényt szerezni Pest-Budán: a nemzetőrség felállításának, a cenzúra eltörlésének és a politikai foglyok szabadon bocsátásának (mely követelés pont emiatt csak közvetlenül a március 15-i események előtt került bele a dokumentumba).
A március 15-i eseménysor előkészítése a pozsonyi országgyűlés támogatása érdekében indult el Pesten. Az ország figyelme ekkor Pozsonyra szegeződött, ugyanis 1847 őszétől ott ülésezett az országgyűlés, amelyre az Ellenzéki Kör és a Konzervatív Párt is igen felkészülten érkezett. Az ország főméltóságai és legfontosabb politikusai – Kossuth Lajos, Széchenyi István vagy éppen az Országgyűlés mellett a Helytartótanácsot és Királyi Kúriát is elnöklő István nádor is – ott tartózkodtak, míg Pesten jobbára csak az értelmiség, a radikális fiatalok maradtak. Közöttük a legtapasztaltabb politikus Nyáry Pál, Pest vármegye helyettes alispánja volt, valamint Klauzál Gábor, a reformellenzék országosan ismert hőse, aki korábban már vissza kívánt vonulni a politizálástól.
Jól ismert tény, hogy a pesti forradalom a pozsonyi országgyűlési ellenzék támogatását szolgáló petíció tervéből indult ki, hiszen a József-napi vásárra Pestre érkező, nagy tömeg körében hatékonyan lehetett volna a petícióhoz aláírásokat szerezni. Ezt a mérsékeltebb tervet húzta keresztül a bécsi forradalom híre.
Bécs, Pozsony és Pest-Buda összjátéka
Az események két politikai epicentruma egyértelműen Bécs és Pozsony volt. Március elején a koronázóváros vitte a prímet, hiszen az egész Habsburg Monarchia legmagasabb szintű, nem az uralkodó által kinevezett fóruma volt a magyar országgyűlés, amelyre a Lajtán túli tartományok közvéleménye is nagy várakozásokkal tekintett. Nem véletlen, hogy a francia forradalom hírei hallatán nekilendülő Kossuth a teljes reformprogram elfogadását követelő felirati beszédében taktikusan a Lajtán túli területek számára is alkotmányosságot kért. Arról is gondoskodott, hogy beszédét német nyelvre is lefordítsák, illetve hogy Bécsben is terjesszék.
Éppen azért tervezték petíció indítását a pesti radikális ellenzékiek, mert amíg a nagypolitikát Pozsonyban és Bécsben intézték, addig ők Pest-Budán politikailag légüres térben maradtak. Ugyanakkor Kossuth felirati javaslata elakadt az országgyűlésen, ugyanis a zászlósurakat Bécsbe rendelték, így a felsőtábla nem tudott összeülni és nem tudta megtárgyalni a feliratot. Ezen a holtponton a bécsi események lendítették túl a diétát, ugyanis a március 13-án kitörő bécsi forradalom miatt az V. Ferdinánd mellett álló Államértekezlet is jobbnak látta, ha nem feszítik tovább a húrt Pozsonyban, és összeül a felső tábla.
Március 14-én el is fogadták a feliratot, így másnap, március 15-én már a teljes magyar országgyűlés küldöttsége indult hajóval Bécsbe a korszakalkotó javaslattal. Eddig a pontig a pesti helyzet egyáltalán nem gyakorolt hatást a pozsonyi és bécsi eseményekre. A bécsi forradalom híre azonban március 14-én estére elért Pestre is, aminek nyomán a márciusi ifjak eldöntötték, hogy március 15-én tömegmegmozdulást tartanak, ami – mint ismeretes – óriási sikerrel járt.
A pesti forradalom híre valamikor március 17-én hajnalban érkezett meg a császárvárosba. Bár addigra már megszületett az Államértekezlet döntése, hogy elfogadják a magyar feliratot, az egyik legfontosabb kérdésben nem tettek eleget az országgyűlés akaratának: Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezése nem volt benne a magyar rendeknek átadott válaszban. Ezt végül István nádor eszközölte ki, akinek határozott fellépéséhez valószínűleg hozzájárult, hogy megérkeztek a hírek a pesti eseményekről.
A vázolt kölcsönhatásokon végigtekintve jól kirajzolódik, hogy bármennyire is közkedveltek március 15-e eseményei a Landerer Nyomdától a Múzeumkerten át Táncsics börtönéig, ennyi nem lett volna elég a törvényes forradalomhoz. Ugyanis ez utóbbi lényeges eseményei Pozsonyban és Bécsben történtek. A három helyszín sajátos összjátéka kellett ahhoz, hogy törvényes keretek között váljon lehetővé a modern, önálló Magyarország megszületése.
