A torinói lepel

A torinói lepel elméleti, gyakorlati, tudományos és teológiai viták középpontjában álló, hívők és ateisták által egyaránt elemzett és vizsgált relikvia. Egyes vélemények szerint Krisztus testének autentikus leple, a feltámadás biofizikai reakcióit bizonyító szent tárgy, mások szerint középkori hamisítvány, mely csak művészettörténeti jelentőséggel bír. Egy azonban biztos (éppen ez a sok vita és kutatás alapja): számos jelenséget mutat, melyek a tudomány jelenlegi állása alapján nem magyarázhatóak meg.

A lepel egy 4,36 méter hosszú és 1,10 méter széles halszálkamintásan szőtt lenvászon kendő, melyet jelenleg a torinói Szent János székesegyház királyi kápolnájában őriznek, az oltár feletti ereklyetartóban egy fahengerre göngyölve. Hosszanti oldalához két, egyenként 8,3 centiméteres csíkot varrtak és hátsó oldalát (szilárdabb tartást kölcsönzendő) alátétanyag fedi. E kettőn kívül idegen elem még néhány háromszög alakú folt, amelyek a chamberyi várkápolnában 1532. december 3-án keletkezett tűz nyomát őrzik. A huszadik században csak négy ízben nyitották meg az ereklyét őrző kápolnát: 1931-ben, Umberto herceg esküvője alkalmából; 1933-ban, a megváltás 1900. évfordulójára hirdetett szentévben; a második világháború befejezését követően meghirdetett szentévek alkalmából, valamint 1978-ban, a lepel Torinóba érkezésének 400. évfordulóján.

A leplen egy férfitest elülső és hátsó oldalának lenyomata látható, fejjel egymás felé fordulva, ugyanis a fekvő tetem alá helyezett hosszú kendőt a fej fölött visszahajtva fektették végig a testen. Eddig nem is lenne benne semmi, a számos egyéb kegytárgytól különböző furcsaság. 1898-ban azonban, amikor a torinói Secondo Pia ügyvéd és amatőr fotós húsz perces exponálással fényképet készített a lepelről, majd előhívta a képet (ahogy később sok más tudós is), döbbenten állapította meg, hogy a fényérzékeny lemezen (ahol normálisan a negatív képnek kell megjelennie) a leplen ábrázolt alak pozitív képe jelent meg. Nemcsak a sötét és világos foltoknak a leplen láthatóhoz képest fordított, de a valóságnak megfelelő elrendezésben, hanem a lepellel összehasonlítva kontrasztosabban és valóságszerűbben. A leplen lévő kép tehát megdöbbentő anatómiai pontossággal megrajzolt negatív kép. A képmáson megjelenő férfi életkorát az antropológusok 30-33 évben határozzák meg, testmagasságát 178-180 cm-ben, testsúlyát pedig 79-80 kg-ban.

A leplen – ez további meghökkentő adat – olyan részletek is feltűnnek, melyek képzőművészeti megformálása (akár a középkorban, akár máskor) valószínűtlen, ugyanis sem a kor ábrázolási szokásainak, sem a történettudomány