A szégyenletes triász: Jaross, Baky, Endre

A Magyarország megszállására vonatkozó tervek nemcsak a katonai műveletekre terjedtek ki, hanem magukba foglalták azokat az intézkedéseket is, amelyek az – addigra a front mögöttes területévé vált – ország belső stabilitásának megőrzéséhez elengedhetetlenek voltak. A megszállók azonban tovább mentek ennél, és a belső rend puszta megőrzésén túl megkísérelték Magyarországot a Német Birodalom képére formálni, ami – egyebek mellett – a magyar zsidóság megsemmisítését, a németellenes politikai erők felszámolását, vagyis a nemzetiszocialista totalitárius állam kiépítését jelentette. Ennek érdekében a hatalomra juttatott magyar kollaboránsok – legfelsőbb szinten a Sztójay Döme vezette kormány – közreműködésével a németek befolyásuk alá vonták a fontosabb közigazgatási és rendvédelmi intézményeket, és megkezdték a társadalom erőszakos átformálását. Mindebben a M. Kir. Belügyminisztériumra kiemelt szerep hárult, amelynek vezetése – a később deportálótrióként elhíresült Jaross–Baky–Endre-hármas – mindenben a megszállók akarata szerint járt el. A magyar kollaboránsok elégséges száma ráadásul lehetővé tette, hogy az ország megszállásának belső biztonsági feladatait a németek csekély ráfordítással, egy maroknyi különítménnyel képesek voltak megoldani.