A politikai hisztériák természetrajza

A politikai lelkiállapotok elváltozásai terén a 18. század végétől kezdve döntő és végzetes fordulat következett be Európában. Az európai fejlődés lassú menete ettől a pillanattól gyors, robbanó és lázas változás formáját vette fel, mely ma bizonyos pontokon teljes kisiklással fenyeget. Az európai politikai kultúra addigi hordozói, a monarchia és az arisztokrácia ugyanis részben hirtelen, részben fokozatosan tekintélyüket vesztették, s ezzel párhuzamosan a közösségi érzelmeknek nagymértékű intenziválódása és eltömegesedése következett be. Ennek legfőbb megnyilvánulása a modern nacionalizmus. Ez pedig új, félelmes jelenséget vezetett be az európai politikai fejlődés tényezői közé: azt, hogy egész nemzetek életében tűnnek fel és jutnak döntő politikai jelentőséghez olyan lelkiállapotok, melyek az egyéni neurózisok és hisztériák képét mutatják.

A következőkben általában a „politikai hisztéria” vagy „közösségi hisztéria” kifejezést fogjuk használni. A hisztéria szó a lélektanban is igen különböző és vitás értelmű jelenségeket foglal össze, melyeket természetesen lehet külön-külön is szemlélni és hisztériának nevezni. Nincs azonban sok értelme, hogy rögtön közösségi hisztériának nevezünk minden, az átlagosnál hevesebb politikai érzelmet s általában a politikai érzelmeknek és indulatoknak azt a magasabb hőfokát, mely együtt jár a közösségi érzelmek demokratizálódásával (mely nem feltétlenül demokrácia is!). Már több joggal lehet hisztérikus jellegűeknek tekinteni azokat a Ferrero által megrajzolt tartós félelmi állapotokat, melyek a közösségek nagy történelmi megrázkódtatásai, pl. politikai tekintélyek összeomlása, forradalmak, idegen uralmak, háborúvesztések után lépnek fel, és összeesküvésektől, forradalomtól, megtámadástól, koalícióktól való állandó félelemben és vélt vagy valódi politikai ellenfelek heves üldöztetésében szoktak megnyilvánulni. Az igazi, nagy közösségi hisztéria azonban az, amikor együtt vannak annak összes jellegzetes tünetei: a közösségnek a realitásoktól való elrugaszkodása, az élet által feladott problémák megoldására való képtelensége, az önértékelés bizonytalan és túlméretezett volta és a környező világ behatásaira adott reakciók irreális és aránytalan volta. [...]

A közösségi hisztéria egyéni lelkiállapotok együttes hatásából alakul ki, azonban ezek az egyéni lelkiállapotok külön-külön nem feltétlenül hisztériások, hiszen egy-egy közösségi hisztéria gyakran több nemzedéken keresztül zajlik, s egészen más személyek élnek át bizonyos kiinduló élményeket, mások alakítanak ki egy hamis képet a közösség való állapotáról, és ismét másokon keresztül jelennek meg a közösség hisztérikus reakciói. Mindeme személyek