A német birodalmi sajtó Magyarország-képe a II. világháború alatt

Egyetértés látszik abban, hogy a vesztes világháborút és a nyugati világ által ránk oktrojált trianoni békeszerződést követően a bethleni konszolidációnak köszönhetően országunk mind társadalmilag, mind gazdaságilag felzárkózott az európai középmezőnybe. A Horthy-korszak közel 25 évének neuralgikus pontja a II. világháború időszaka: a magyar kormány zsidó­politikája és a Harmadik Birodalomhoz fűződő kapcsolata.

A kormányzót a Horthy-apologéták nemzetmentő hősként, katonai lángészként, a Horthy-kritikusok pedig csekély politikai tehetségű, könnyen befolyásolható náci kesztyűbábként jellemzik. A sokszor a marxista magyar történetírást idéző Horthy-kritikák középpontjában az áll, hogy Horthy Miklós „a hitleri Németország elvtelen kiszolgálója”, „mélyen antiszemita”, „a Harmadik Birodalom utolsó csatlósa”, azaz egy nemzetrontó, aki a cion bölcseit olvasgatva maga is elkötelezett híve volt a német háborús céloknak és zsidópolitikának. Az igazság azonban nem fekete-fehér.

Horthy Miklós a közhiedelemmel szemben sok tekintetben a legrenitensebb volt a tengelyhatalmak szövetségesei és kollaboránsai sorában. A kormányzó és Kállay miniszterelnök a német megszállásig az időnyerésre és a károk minimalizálására játszott. Sem revíziós politikánk, sem háborús stratégiánk, sem zsidópolitikánk nem illeszkedett a német elképzelésekhez. Mindezt a német birodalmi sajtóban a II. világháború alatt megjelent, Magyarországról szóló cikkek alapján vizsgáljuk.