A magyar politikai emigrációk közül a legnagyobb jelentőségre kétségkívül az 1848–49. évi szabadságharc vereségét követően külföldre távozottak által alkotott s a legfőbb politikai vezetőről, Kossuthról elnevezett emigráció tett szert. Az 1849-es vagy Kossuth-emigráció összlétszáma az 1849–1867 közötti 18 év alatt 6000-6500 fő körül lehetett, de többségük csak néhány hetet töltött ténylegesen külföldön. Létszámát tekintve eltörpül az 1945 vagy 1956 utáni magyar emigráció mögött; ugyanakkor létezése során többször is a korabeli európai politika tevékeny résztvevőjévé, néha alakítójává vált.
Hárman az itáliai magyar menekültek közül. Balról jobbra: Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos Tivadar és Ihász Dániel ezredes. A Kossuth fiúk közül Lajos Tivadar 1867 után sem tért haza, hanem megmaradt olasz állampolgárnak. Ihász Dániel ezredes szintén Olaszországban maradt, s 1881-ben bekövetkezett haláláig Kossuth hű munkatársa volt. Fényképnyomat
A magyar szabadságharcot 1849 augusztusában az egyesült osztrák–orosz túlerő leverte. Előbb a mozgó haderők, majd a várak és erődök őrségei adták meg magukat. A fegyverletétel – a komáromi erőd kivételével – feltétel nélküli volt; a komáromi megadási feltételek között viszont szerepelt az, hogy akik 30 napon belül külföldre szóló útlevelet kérnek, kaphatnak ilyet.
SzáműzöttsorsA
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
