A brit választási rendszer hosszú, konfliktusokkal és korrekciókkal terhes történeti folyamatban formálódott ki. A 18. században és a 19. század első felében a szigetország még korántsem számított a politikai egyenlőség vagy a választói szabadság mintaképének. A rendszer működését a nyílt szavazás, a szűk választójog, a helyi patrónusi viszonyok, a megvesztegetés, az etetés-itatás vagy a megfélemlítés jellemezte. A 19. század folyamán azonban fokozatosan kibontakozott az a reformfolyamat, amely a választást egyre inkább kivonta a nyilvános függések és helyi befolyások világából, és a politikai akarat titkos, jogilag szabályozott, intézményesen védett kifejezésévé próbálta alakítani. Az 1832-es, 1867-es és 1884-es reformok a választójog fokozatos kiszélesítését hozták, az 1872-es Ballot Act a titkos szavazás bevezetésével a választói autonómia egyik döntő garanciáját teremtette meg, az 1883-as korrupcióellenes törvény pedig a választási vesztegetés és a kampányköltségek korlátozásával igyekezett megtörni a régi választási kultúra beidegződéseit.
Választási felvonulás, 1781. John Nixon rajza a mozgósítás politikai teatralitását ragadja meg. A választási harc nem ér véget a szavazással: Sir Watkin Lewes londoni győzelmét követően a támogatás látványos közterületi jelenlétté, szimbólumokkal és jelszavakkal kísért lojalitásdemonstrációvá alakult. Az identitásképző politikai verseny itt a nyilvános tér birtokbavételében nyilvánult meg
Angliát a
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
