rubicon

A határvidék. A Vadnyugat varázsa

Az amerikai önértelmezési mítosz
36perc olvasás

Az amerikai történelem egyik leggyakrabban felidézett szimbóluma a nyugat felé tartó telepes, aki meghódítja a vadont, felszántja a földet és terjeszti a civi­lizációt. Gyakran idézik fel a magányos aranyásó, a végtelen síkságon lovagló cowboy és a törvényt képviselő seriff alakját is. Valamennyien egyedül vagy néhány rokonnal és baráttal indulnak útnak, hogy új életet kezdjenek a korlátlan szabadság birodalmában. Történetük pedig nemegyszer azzal ér véget, hogy számtalan viszontagság után legyőzték a grizzlimedvéket, a banditákat és az indiánokat, de az előrenyomuló, kifinomultabb civilizáció világában már nem érzik otthon magukat, s vagy hősi halált halva búcsúznak, vagy újra útnak indulnak a lemenő nap felé.

A valóság természetesen jóval bonyolultabb volt ennél. A határvidék nem üres térként várta a bevándorlók érkezését, hanem őslakos népek kultúrájának, terjeszkedő birodalmak összecsapásának, katonai expedícióknak, állami és magánvállalkozások konfliktusainak színtereként. Mégis itt született meg az Egyesült Államok egyik legtartósabb mítosza: az a hit, hogy az ember új földön, új közösségben és új lehetőségek között önmagát is újrateremtheti.

Az amerikai fejlődés. John Gast festménye, 1872. A 19. századi amerikai önkép megfogalmazását láthatjuk: középen Columbia, az Egyesült Államokat megszemélyesítő nőalak szárnyal a keleti partvidékről nyugat felé, homlokán a birodalom csillaga. Jobb kezében könyvet tart, a közös tudás tárát, a műveltség és a nemzeti felvilágosodás jelképét, bal kezével távíróhuzalt von maga után, hogy „végigvillanjon a hír az országon”. A képet keletről nyugat felé kell olvasni, s a szemlélőt a fény–árnyék dinamika is vezeti: jobbra a felkelő nap a felvilágosodást, a tudás fényét és a fejlődést szimbolizálja, ezt támasztják alá a hajók, hidak, városok, onnan indulnak a vasútvonalak, onnan sorjáznak a távírópóznák, épülnek az új házak, már feltörték az ugart, látjuk a szántó-vető farmert, s előttük járnak a pionírok. Az árnyékos oldal a viharfelhőkkel a múltat jelképezi menekülő indiánokkal, bölényekkel. A két véglet között a haladás lépcsőfokai: balra egy kezdetleges indián teherhúzó, személyszállító eszköz (travois) látható, mögötte négyökrös ponyvás szekér, de már feltűnik a Pony Express-futár lovas alakja és a vörös postakocsi, s működik a vasút. A kép a „nyilvánvaló elrendeltetés” (Manifest Destiny) gondolkodásmódját tárja elénk, azt a meggyőződést, hogy a fény – a fehér civilizáció – természeténél fogva kiszorítja a sötétséget. A haladás diadalát hirdető alkotás nem véletlenül került be a népszerű útikalauzokba: maga is propaganda volt, aktívan népszerűsítette a terjeszkedést, s szolgálta a Nyugat benépesítésének programját.

Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!

Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:

  • A legújabb Rubicon-lapszámok
  • Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
  • Rubicon Online rovatok cikkei
  • Hirdetésmentes olvasó felület
  • Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők

Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!

Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.