A határvidék. A Vadnyugat varázsa

Az amerikai történelem egyik leggyakrabban felidézett szimbóluma a nyugat felé tartó telepes, aki meghódítja a vadont, felszántja a földet és terjeszti a civi­lizációt. Gyakran idézik fel a magányos aranyásó, a végtelen síkságon lovagló cowboy és a törvényt képviselő seriff alakját is. Valamennyien egyedül vagy néhány rokonnal és baráttal indulnak útnak, hogy új életet kezdjenek a korlátlan szabadság birodalmában. Történetük pedig nemegyszer azzal ér véget, hogy számtalan viszontagság után legyőzték a grizzlimedvéket, a banditákat és az indiánokat, de az előrenyomuló, kifinomultabb civilizáció világában már nem érzik otthon magukat, s vagy hősi halált halva búcsúznak, vagy újra útnak indulnak a lemenő nap felé.

A valóság természetesen jóval bonyolultabb volt ennél. A határvidék nem üres térként várta a bevándorlók érkezését, hanem őslakos népek kultúrájának, terjeszkedő birodalmak összecsapásának, katonai expedícióknak, állami és magánvállalkozások konfliktusainak színtereként. Mégis itt született meg az Egyesült Államok egyik legtartósabb mítosza: az a hit, hogy az ember új földön, új közösségben és új lehetőségek között önmagát is újrateremtheti.