A folytonosság jegyében

Az 5–6. század táján az antik Római Birodalom romjaiból és a széthulló germán törzsi állam használható töredékeiből új konstrukció alakult Európa nyugati felén. A Frank Birodalom keretében képződő új hatalmi szerkezet sajátossága az a szerves szimbiózis, amelyben a korábbi berendezkedések maradványai egymásba olvadva, egyúttal valami újat teremtve egyesültek, életre híva ezzel a sajátosan európai állammodellt.

A germán expanzió nem pusztító erejű, mindent elsöprő viharként jelentkezett, hanem sokszínű, hosszan elnyúló folyamatként, amely lehetőséget teremtett a kölcsönös befolyásolásra. A leges barbarorum mellett tovább élt a leges romanorum is. A germán királyok nem kényszerítették saját jogukat a legyőzöttekre, meghagyták a rómaiak szokásait, miközben átvették tőlük a jogi és politikai szaknyelvet, a latint; a gazdálkodás latifundiális mintáját, a késő római birtokszervezetet; a birodalmi adminisztráció jó néhány intézményét; az uralkodói rezidenciák alapjául szolgáló városi települési formát; valamint szövetségre léptek a középkor legnagyobb hatalmává váló egyházzal.

Az európai alkotmányfejlődés alapvonásai bontakoztak ki a Chlodvig száli frank uralkodó által megalapított Frank Birodalom méhében. Ez a kora középkori államalakulat foglalta először keretbe az új európai tendenciákat, s képezett valóságos hidat az antik és a középkori állam között. E birodalom története jelzi azt a tényt is, hogy az alkotmánytörténetet nem lehet éles határok közé zárni, nehézen alkalmazhatók rá a történettudomány hagyományos korszakolásai. Az állammodelleknek nincsenek évszámokkal pontosan kijelölhető kezdetei és végei; még a forradalmak szülte és buktatta államok előzményei és hagyatéka is ott láthatók valamilyen módon a megelőző vagy következő állam szerkezetében. Az államéletben amúgy is kevésbé jellemző a revolúciós változás, inkább az evolúció a tipikus: az alkotmánytörténet a folytonos fejlődés tudománya.

Európa alkotmányfejlődése tehát az összefüggő és egymásba folyó folyamatok, és sokkal kevésbé a törések processzusa. A Rubicon e számának írásai ezért bizonyos pontokon fedik egymást, de kronologikusan nem illeszthetők egymáshoz. A szerkesztésben arra törekedtünk, hogy az európai alkotmányfejlődésre legjellemzőbb s a magyar állam históriájára legnagyobb hatást gyakorló államalakulatok és államideológiák áttekintő képét adjuk az olvasónak. Így olvasható a germán államfejlődésre oly jellemző – s a magyar nomád állam alapjait is képező – törzsi demokrácia összefoglaló elemzése, majd a germán és a római állam összeomlása nyomán keletkezett vákuum betöltésére szolgáló zseniális frank megoldás, a hűbériségre építő feudális adminisztráció