A 14. század második felében Délkelet-Európában hódító hatalomként megjelenő Oszmán Birodalom alapvetően változtatta meg Magyarország geopolitikai helyzetét. Bár először a balkáni szláv államok számára vált élet-halál kérdéssé az oszmán-törökök elleni harc, az 1396-ban Nikápolynál elszenvedetti vereséget követően Magyarország is defenzívába szorult az Oszmán Birodalommal szemben. Ez Zsigmond királyt új védelmi koncepció kialakítására sarkallta. Elképzelése három fő pilléren nyugodott. Egyrészt ütközőzóna kialakítására törekedett a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom közötti határvidéken, másrészt a déli határon megszilárdította a már korábban is működő bánságok rendszerét, amelyhez szorosan kapcsolódott a kiépülő végvárrendszer.
Galambóc vára napjainkban, az erősség felújítása után. A magas tornyokkal rendelkező erőd a déli határvidék egyik legerősebb végvára volt a 15. században
Amikor Zsigmond király nekilátott az ország védelmének megerősítéséhez, a déli határok előterében hűbéres államokból álló ütközőzóna kialakítására törekedett. A cél az volt, hogy Bosznia, Szerbia és Havasalföld területén fogják fel a török támadásokat. Annak érdekében, hogy ezek az államok magyar szövetségesek legyenek, Zsigmond magyarországi földadományokkal próbálta magához kötni uralkodóikat. Az ütközőállamok közül a legfontosabb
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
