A 18. század második felében szerte Európában egyre többen tiltakoztak a kínpad ellen, más módszerre volt szükség, meg kellett szüntetni az ítélethozó és az elítélt fizikai szembekerülését. A kínhalál hovatovább tűrhetetlenné vált. A büntetés a támadások hatására lassan elvesztette színpadias jellegét, hiszen inkább megkoronázta a bűnt: a nézőket olyan durvaságokhoz szoktatta, amelyektől éppen elfordítani szerette volna. A bűnt bemutatva, a hóhért a bűnözőhöz tette hasonlatossá, a bírákat a gyilkosokhoz. Az utolsó pillanatban felcserélődtek a szerepek, a megkínzott ember szánalom vagy csodálat tárgyává vált.
A józan büntetés koraA büntetés lényege egyre inkább a korrigálás, a megjavítás lesz, s az ítélet végrehajtása általában szemérmessé válik. Nem nyúlnak többé a testhez vagy a lehető legkevesebbet. Igaz, hogy a börtön, a deportálás, a kényszermunka mind fizikai büntetés, de nem közvetlenül a testet veszi célba, mint a középkori büntetések. A test eszközzé válik, fellépnek ugyan ellene, de csak azért, hogy az egyént megfosszák attól a szabadságtól, amelyet jognak tekintenek. A fizikai
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
