1738. május 28. Guillotin doktor születése

Egy humanista doktor…

Guillotin 1738-ban született Saintes-ben, jogász családban. A legenda utólag születését is kiszínezte: állítólag egy halálra ítélt fájdalomüvöltése hallatán az anyja idő előtt hozta világra. Bordeaux-i, párizsi és reims-i tanulmányai után orvosi praxist folytatott Párizsban, és több tanulmányt is közzétett. Olyan híressé vált, hogy amikor 1784-ben a király kinevezett egy szakértő bizottságot Friedrich Anton Mesmer német orvos mágnesezéssel végzett kezeléseinek kivizsgálására, Benjamin Franklin és Antoine Laurent Lavoisier, a nagy kémikus mellett Guillotin doktort is felkérték a részvételre.

Már a forradalom kirobbanása előtt az elsők között javasolta, hogy a rendi gyűlésen ne rendenként, hanem fejenként szavazzanak. 1789-ben megválasztották a rendi gyűlés tagjai közé, amely hamarosan felvette az Alkotmányozó Nemzetgyűlés nevet, s kiragadta a hatalmat a király kezéből. Június 20-án ő javasolta, hogy az ülésteremben végzett munkálatok miatt vonuljanak át a versailles-i labdaházba, ahol a képviselők esküt tettek, hogy alkotmányt készítenek Franciaország számára. A gyűlés leggyakrabban felszólaló, s politikai téren mérsékelt képviselői közé tartozott. Tagja lett a szabályzati, a jelentéseket készítő, a szegényügyi és köztisztasági bizottságnak, majd javaslatot tett egy egészségügyi bizottság létrehozására. Ő indítványozta, hogy a képviselők padjait az anatómiai előadótermek mintájára, félkörben építsék fel.

Mivel mélységesen elítélte a régi rend változatos és kegyetlen kivégzési módszereit, 1789. október 9-én azt indítványozta, hogy a büntetések kirovásánál ezentúl ne legyenek tekintettel a bűnösök esetleges nemesi rangjára, a bűnös családjára semmi szégyen ne háruljon, javaikat ne kobozzák el, a kivégzettek testét pedig adják vissza a családnak, ha kéri.

Emberséges javaslatait azzal az indítvánnyal zárta le, hogy valamennyi halálraítéltet egységesen, „egy egyszerű mechanizmus segítségével”, nyakazással végezzenek ki. A legkevesebb szenvedéssel járó nyakazás ugyanis korábban a nemesi származású halálra ítéltek kiváltsága volt, s a doktor javaslata pontosan megfelelt a gyűlés politikai céljainak: a kiváltságok felszámolásának – vagyis ebben az esetben az arisztokratákat megillető bánásmód mindenkire való kiterjesztésének. Indítványának részleteit különböző időpontokban vitatták meg, a kivégzés módját pedig csak 1791-ben. Bár Maximilien Robespierre (ekkor még) hosszasan érvelt a halálbüntetés eltörlése mellett, június 3-án mégis a következő határozatot hozták: „Minden halálraítéltet le fognak nyakazni.”   

…és hírhedt „leánya”

A doktort már másfél évvel korábban gúnyolni kezdték. Szavait így idézték az újságokban: „Uraim, a gépezetemmel egy szempillantás alatt levágom a fejüket, s önök a legcsekélyebb fájdalmat sem fogják érezni!” Az általa emlegetett „egyszerű mechanizmust” az egyik röpiratíró guillotine-nak nevezte el, mielőtt még elkészült volna, nőnemű végződéssel látva el a doktor nevét, mintha csak a lányáról lenne szó. Valójában a guillotine nem az ő találmánya volt: a nyaktiló különböző fajtáit a középkor óta ismerték a német és itáliai államokban, Skóciában, Angliában, sőt, Franciaországban is. Azért használták, hogy a nemesi elítélteket ne alázza meg a hóhér kezének érintése. 

A kivégzőeszköz elkészítéséhez a doktornak már semmi köze sem volt, ezt a sebészeti akadémia örökös titkára, Antoine Louis tervezte, és Tobias Schmidt német csembalókészítő építette meg. 1792. április 17-én próbálták ki a Bicêtre kórház udvarán három holttesten. Április 25-én délután fél négykor pedig Nicolas Jacques Pelletier, egy elítélt rabló abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a Grève téren ő lehetett a guillotine első áldozata. A kivégzésére odacsődülő párizsiak nagyon csalódottak voltak, hogy a máskor órákig elhúzódó szertartást Charles-Henri Sanson, a híres hóhér-dinasztia tagja oly gyorsan elvégezte. Másnap egy dalocska terjedt el a párizsi utcákon, a következő szöveggel „Rendez moi ma potence de bois, rendez moi ma potence!” („Adják vissza akasztófámat, adják vissza!”)

A guillotine-t a kivégzések hagyományos helyén állították fel: a Grève téren, szemben a Városházával. 1792 augusztusában, a királyság megdöntése után a községtanács úgy döntött, az arisztokratákat az üres királyi palota, a Tuileriák előtt kell kivégezni, s a guillotine-t átvitték a Carrousel térre. XVI. Lajost biztonsági okokból már a jóval tágasabb és áttekinthetőbb Révolution téren (a mai Concorde téren) végezték ki, s 1793 májusában ide helyezték a guillotine-t, mert a Tuileriákban ülésező Nemzeti Konvent megkérte a községtanácsot, hogy ne az ablakai alatt fejezzék le az elítélteket. 1794 júniusától a mai Nation téren hajtották végre az ítéleteket, majd Robespierre-t és társait július végén újra a Révolution téren fejezték le.

Szomorú öregkor

Guillotin doktor 1791 után visszatért az orvostudományhoz. A terror idején senki sem zaklatta. (Tehát az a legenda is alaptalan, hogy „a saját találmányával” végezték ki.) 1793-ban Arras-ban katonai sebész lett, majd a fővárosba költözött. Vezető szerepet játszott a himlőoltás elterjesztésében, jelentést nyújtott be róla Napóleonnak, s 1805-ben még a Párizsban tartózkodó VII. Pius pápa is fogadta őt. A következő évben megalapította az Orvostudomány Akadémikus Társaságát, amelynek haláláig az elnöke maradt. Rendelője a Saint-Honoré út és a Sourdière utca sarkán várta a betegeket. Lenotre francia történész szerint a doktor „szeretetre méltó volt, visszafogott, udvarias és keveset beszélt a múltjáról. Több krónikás szerint vigasztalhatatlan volt amiatt, amit szándék nélkül létrehozott életművének nevezett. Tiszteletre méltó személye mélységes szomorúságot árasztott, s tökéletesen megőszült haja is tanúsította, mennyit szenvedett.” 1814-ben végzett vele egy betegség Párizsban, öt nappal a szövetségesek bevonulása előtt.

Állítólagos „leányát”. a guillotine-t 1981-ig, a halálbüntetés eltörléséig használták Franciaországban.