Zsidók Budapesten

A török kiűzése után Budán, Pesten és Óbudán a túlélő néhányszáz zsidó szinte mind elmenekült, számottevő jelenlétükről az 1700-as évek elején nem beszélhetünk.

Budán 1686 után csak néhány család maradt, de 1746-ban kiűzték őket innen és csak 1783-tól költözhettek ismét be a városba, s 1800 körül is még csak néhány család élhetett itt, elsősorban az északi Újlak városrészben. A szomszédos Óbuda mezővárosban (ahol már 1349-ben is éltek zsidók), a Zichy család uradalmi központjában 1712-ben még csak 88 zsidó élt, de lélekszámuk 1735-re 200, 1767-re 500, 1787-re pedig 1500 fő fölé növekedett – nagyobb részük cseh- és morvaországi származású házaló kereskedő és iparos volt. Innen rajzottak ki II. József 1783. évi Systematica gentis Judaicae regulatio rendeletének értelmében (többek közt) Budára és Pestre.

Pesten 1703–1785 között csak ún. „commorans” (meghatározott ideig itt tartózkodó), illetőleg a vásárokat látogató zsidókat találhattunk, de számuk 1787-ben már száz körülire, majd 1799-re ezer fölé emelkedett – túlnyomó többségüket a Terézvárosban élt, s további mintegy száz fő a Lipótvárosban.

A budai zsidók száma az 1810-es években alig növekedett: félezerről valamivel ezer felettire, igaz közben a város teljes lakossága sem nőtt jelentősen: 1812–1848 között 27 ezerről csak 34 ezerre. Óbudán a lakosság ugyanebben az időben 7 ezerről 10 ezerre nőtt, de a zsidók száma 2,8 ezerről csak 3,4 ezerre, mert Pestre költözésük továbbra is jelentős volt.

Ezzel szemben ebben az időszakban Pest teljes jelenlévő lakossága (nagyjából folyamatosan és egyenletesen) 36 ezerről 102 ezerre nőtt, ugyanakkor míg az itteni zsidók száma az 1820–30-as években évente néhány százalékkal nőtt (1812–40 között 2 ezerről 7 ezerre), az 1840-es években – elsősorban a zsidók letelepedését jelentősen megkönnyítő 1840. évi törvény következtében – számuk megduplázódott és 1848-ban 15 ezer fölé emelkedett. A pesti zsidóság túlnyomó többsége magyarországi születésű volt vagy Pestre költözése előtt is az országban élt. A letelepülők csaknem háromnegyede Magyarország más részeiből költözött be, főleg Óbuda és Pozsony városából, továbbá Pozsony, Nyitra és Pest megye további településeiről voltak. Külföldről a század közepéig elsősorban Cseh- és Morvaországból, kisebb számban osztrák–német területekről jöttek, a lengyelországi (galíciai) bevándorlók száma jó ideig elenyésző volt.

A század első felében a három város városrészei szerinti területi változásokat is jól nyomon követhetjük néhány összeírás adatai alapján:

Az óbudai zsidóság