Zrí­nyi Mik­lós 1508–1566

Re­mél­he­tő­leg nincs olyan ma­gyar, aki ne is­mer­né Zrí­nyi Mik­lós ne­vét. Va­ló­szí­nű­leg min­den­ki­nek a ki­ro­ha­nás pil­la­na­tát megörö­kí­tő va­la­mely al­ko­tás ké­pe ug­rik be ró­la elő­ször, de so­kan baj­ban len­né­nek, ha en­nél töb­bet kel­le­ne ró­la mon­da­niuk. Pe­dig egye­dül­ál­ló kar­rier­je, a csa­lád­ját öve­ző hor­vát és ma­gyar kul­tusz miatt megér­dem­li, hogy job­ban megis­mer­jük élet­út­ját. Bizo­nyo­san nem vé­let­len a Zrí­nyiek irán­ti ér­dek­lő­dés, hi­szen a csa­lád több tag­já­ról is ren­ge­teg kü­lön­le­ges tör­té­net ke­ring. Zrí­nyi a ka­to­nái élén a ha­lál­ba ro­hant, déd­uno­ká­ját vad­kan mar­can­gol­ta ha­lál­ra. Zrí­nyi Pé­ter a bécsúj­he­lyi vesz­tő­he­lyen, Ilo­na lá­nya Ana­tó­liá­ban, a csa­lád utol­só fér­fi sar­ja, Já­nos pe­dig a grá­ci bör­tön­ben fe­jez­te be éle­tét.