rubicon

Wekerle Sándor

A válságmenedzser
12 perc olvasás
Ő volt az első magyar politikus, aki mindenféle nemesi cím nélkül nyerte el a miniszterelnöki posztot, s egyedül ő került három alkalommal is a kormány élére. Valóságos jolly joker volt, miniszterelnöki megbízatására mindháromszor válságszituációban került sor: először 1892 novemberében, miután elődjét, Szapáry Gyula grófot saját kormánya buktatta meg; másodszor 1906 áprilisában, miután az 1905-ben képviselőházi többségre jutott ellenzéki koalíció kiegyezett az uralkodóval; s harmadszor 1917 augusztusában, miután a Tisza István megbuktatása után miniszterelnökké kinevezett Esterházy Móric gróf a világháború vége felé nem tudott megbirkózni a kisebbségi kormányzás nehézségeivel.

Első kinevezésekor Wekerle negyvennégy éves volt, s pénzügyi hivatalnokból nőtte ki magát politikussá. 1887-től Tisza Kálmán mellett pénzügyminisztériumi államtitkárként dolgozott. Német származású családja nem tartozott a hagyományosan politizáló magyarországi rétegekhez, apja Lamberg gróf birtokainak intézője volt. "Másféleségét" külseje is tükrözte: amikor államtitkárként először jelent meg a képviselőházban, általános feltűnést keltett simára borotvált arcával. "Hiszen csak finánc" - mondták erre támogatói, s mint valami csodabogár, egy kicsit "nem közülünk való", elfogadást nyert. Öt évvel később már ő a kabinet elnöke. Ismert az államháztartás egyensúlyának helyreállításában, az iparfejlesztési törvények meghozatalában játszott szerepe. Ő hajtotta végre a valutareformot, melynek során az ország áttért az aranyalapú valutára, a koronára. Ezzel nagyobb lehetőség nyílt a világgazdaságba való beilleszkedésre, amire az 1870-es évek vége óta leértékelődött, ingadozó értékű ezüstvalutával nem lett volna mód.

Wekerle tehát kívülállóként és liberálisként került be a magyarországi politikai

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.