Waclaw Felczak

Wacław Felczak gazdag paraszti családba született, édesanyja elszegényedett nemesi família sar­ja volt, amelyet a rendszer a nemzeti felkelésben való részvételért elnyomott. A nyolcgyermekes család nagy elhivatottsággal vett részt a társadalmat és az országot érintő ügyekben.

Wacław a poznańi egyetemen folytatott történelmi tanulmányai során magyarul is tanult, és élénk érdeklődés alakult ki benne a lengyel–magyar kapcsolatok iránt, ami később az egész életét meghatározta. Társalapítója volt az Akadémiai Magyar Baráti Körnek, Debrecenben részt vett egy nyári egyetemi képzésen, majd 1938-ban – tanulmányai befejezése után – Budapestre érkezett doktori ösztöndíjjal. 1939-ben a nyári szünetre hazatért Lengyelországba.

A második világháború kitörése után a terület, ahol a család élt, a Harmadik Birodalomhoz került, így elvesztették földjeiket. Wacław testvérével, Zygmunttal 1940 tavaszán Varsóba szökött, ahonnan Budapestre küldték, hogy ott alakítson ki politikai (civil) kommunikációs központot az emigráns hatóságok és a szerveződő Lengyel Földalatti Állam között. Ő maga rejtjelező volt, valamint a futárok koordinátora, de időnként futárfeladatokat is ellátott. 1944 márciusáig a budapesti „W” állomás a földalatti politikai kommunikációban a legfontosabb összekötő kapocs volt, melyen a megszállt Lengyelország helyzetével, pénzügyi segélyekkel és az állam feladataival kapcsolatos táviratok haladtak át.

Miután Németország 1944. március 19-én elfoglalta Magyarországot, Felczak kulcsszerepet játszott a földalatti lengyel struktúrák újjáépítésében Magyarországon – igaz, fő kommunikációs tevékenységeit Szlovákiába költöztette. Híressé vált a rozsnyói börtönből történt szökése, melynek során kiugrott börtöncellájának ablakán, eltörte a lábát, mégis – két napig kúszva – sikerült átjutnia a határ szlovák