Bármilyen furcsán is hangzik, a klasszicista kultúrán nevelkedett 18. századi gondolkodók nem értékelték a középkori gótikus építészet emlékeit.
A művészektől a rend, az arányosság, az önfegyelem és a józanság értékeinek képviseletét várták el, a – Winckelman német esztéta által megfogalmazott – „nemes egyszerűséget és nyugodt nagyságot”. Ezért többen is lenézték a gótikus művészetet. Voltaire mélyen megvetette, és „ócska, vacak díszítményekkel telizsúfolt” székesegyháznak nevezte a Notre-Dame-ot.
Valószínűleg művelt kortársainak többsége is egyetértett vele. A 18. századi Párizsban megépített Madeleine-templom vagy az újjáépített Szent Genovéva-templom (a mai Panthéon) fehér oszlopaival és timpanonjával sokkal inkább ógörög vagy római épületekre emlékeztet, mint középkori székesegyházakra.
A nagy francia forradalom során a Notre-Dame-ot olykor felhasználták ünnepélyes rendezvények céljaira, de egyre inkább egy megtagadott múlt szimbólumának tekintették. Miután 1789. augusztus 4. éjszakáján az Alkotmányozó Nemzetgyűlés felszámolta a kiváltságokat és eltörölte a régi rendet, másnap a székesegyházban hálaadó istentiszteletet celebráltak. Ez év őszén azonban az egyház birtokait kisajátították, s a katedrális is állami tulajdonba került. 1790.
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
