Volt egyszer egy szövetség

1873-ban Otto von Bismarck, a „vaskancellár”, koalíciót hozott létre – a három császár szövetségét – Németország, Oroszország és Ausztria–Magyarország részvételével. S mivel Franciaországnak gyarmati ellentétei voltak Angliával, Párizs diplomáciai elszigeteltsége teljesnek látszott. Kevesen mertek arra gondolni, hogy a francia vezetés szövetségi ajánlatát Pétervár egyszer majd kedvezően fogadja.

A két ország eltérő társadalmi berendezkedése is a közeledés ellen dolgozott. III. Sándor cár a francia köztársaság puszta létében is a monarchikus elvre irányuló fenyegetést látta. Ugyanakkor Párizsnak is voltak fenntartásai leendő szövetségesével szemben. A radikális köztársaságiak egyik vezetője, Clemenceau úgy vélte, nem lehet igazi szimpátia egy köztársaság és egy önkényuralom között, s volt, aki attól félt, hogy Oroszország a döntő pillanatban magára hagyná Franciaországot. A fenntartások ellenére mindkét országban azok voltak többségben, akik a közeledést akarták. Oroszországban az ipari burzsoázia s a földbirtokosok egy része, Franciaországban pedig elsősorban a pénzügyi körök tartoztak ehhez az irányvonalhoz.

A nemzetközi helyzet alakulása is a szövetség útját egyengette. Miután a Balkánon kialakult válság szétrobbantotta a három császár szövetségét, Bismarck új hatalmi szisztémát épített fel: Ausztria–Magyarország részvételével a kettős szövetséget 1879-ben, amely 1882-ben Olaszországgal bővült. A hármas