Visszhang

A ma­gyar for­ra­da­lom volt a szov­jet he­ge­mó­nia el­le­ni leg­na­gyobb ki­hí­vás és egy­ben a szov­jet szo­cia­liz­mus­mo­dell csőd­jé­nek szim­bó­lu­ma. A szov­jet rend­szer 1956 előt­ti és utá­ni vál­sá­gai­nak tör­té­ne­té­ben so­ha­sem volt még ak­ko­ra hord­ere­jű fegy­ve­res fel­ke­lés, mint 1956 őszén Ma­gyaror­szá­gon. Az ural­mon lé­vő le­ni­nis­ta pár­tok­ban fé­lel­met kel­tett az a tény, hogy min­den megelő­ző ka­to­nai ve­re­ség, puccs vagy párt­kons­pi­rá­ció nél­kül, csakis ki­zá­ró­lag a sza­bad­sá­gért ví­vott spon­tán for­ra­da­lom volt. 

Ép­pen ezért oly rend­kí­vü­li a ma­gyar ősz vi­lág­tör­té­nel­mi je­len­tő­sé­ge, mert en­nek az „an­ti­to­ta­li­tá­rius for­ra­da­lom­nak” (Ra­y­mond Aron) nem a feu­dál­ka­pi­ta­lis­ta há­bo­rú előt­ti rend­szer visszaál­lí­tá­sa volt a cél­ja, és mert ép­pen azok sö­pör­ték el a kom­mu­nis­ta rend­szert, akik­nek azt rep­re­zen­tál­niuk kel­lett. De ta­lán leg­job­ban az ráz­ta meg a szov­jet bi­ro­dal­mat, hogy 1917 óta elő­ször fe­nye­ge­tett az a ve­szély, hogy a kom­mu­niz­mus mégis­csak vissza­for­dít­ha­tó a ka­pi­ta­liz­mus­ba.