Visszaemlékezések Bajcsy-Zsilinszky Endréről

A visszaem­lé­ke­zés sa­já­tos mű­fa­ja ta­lán nem al­kal­mas egy nagy íve­lé­sű po­li­ti­kai pá­lya bemu­ta­tá­sá­ra, de pó­tol­ha­tat­la­nul ér­té­kes for­rás ab­ból a szem­pont­ból, hogy kö­zel hoz­za szá­munk­ra a po­li­ti­kust és az em­bert. Baj­csy-Zsi­linsz­ky End­re po­li­ti­kai pá­lyá­já­nak kü­lön­le­ges­sé­gé­hez tar­to­zott, hogy a kor­szak je­les írói kö­zül szá­mo­san har­cos­tár­sai és ba­rá­tai vol­tak. Ami­kor pe­dig el­ju­tott a sop­ron­kő­hi­dai már­tí­ri­u­mig, kö­zü­lük nem ke­ve­sen tol­lat ra­gad­tak, hogy megír­ják em­lé­ke­zé­sei­ket ró­la. Ha össze­ha­son­lít­juk író­ba­rá­tai­nak me­moár­jait azok­nak a po­li­ti­ku­sok­nak a visszaem­lé­ke­zé­sei­vel, akik csu­pán har­cos­tár­sai vol­tak, szem­be­tű­nik a szá­munk­ra, hogy az író a nyom­ta­tott szó mö­gé is néz­ve, in­tuí­ciói­ból is me­rí­tett. Ezért szí­ne­sebb, gaz­da­gabb és szin­te ma­gá­val ra­ga­dó azok­nak a port­ré­ja, akik ily mó­don tud­ták fel­vá­zol­ni egy olyan nagy egyé­ni­ség em­be­ri-po­li­ti­kai arc­ké­pét, mint ami­lyen Baj­csy-Zsi­linsz­ky End­re volt.