Vissza a társadalomba!

1578-ban Amszterdamban rendhagyó eset történt, amely azután messzeható következményekkel járt: a városi magistratus hosszas vita után felfüggesztette egy lopásért – egyébként jogszerűen – kiszabott halálbüntetés végrehajtását. A tanácsosok vélekedése szerint az elkövetett cselekményért túl súlyos büntetés lett volna az élet elvétele. Egy évtizeddel később egy 16 éves tolvaj és betörő ügyével kapcsolatosan a városi tanács határozatot hozott a büntetési rendszer kiszélesítéséről. Feltétlenül szükségesnek látták „megfelelő eszközt találni az ilyenformájú polgárgyerekeknek tartós munkában tartására és ha lehetséges, ezáltal egy jobb életre nevelésére”. Végül 1589. július 19-én egy dologház létrehozása mellett döntöttek: „mivel elszaporodtak a városban a bűncselekmények, s mivelhogy ezek elkövetői leggyakrabban fiatalok, s a polgárok nem találnák helyesnek, ha a fiatalokat testi vagy élet ellen való büntetésekkel sújtanák, ezért a polgármester megkérdezte, hogy vajon nem lenne-e tanácsosos egy házat alapítani és szabályozni, ahol minden csavargó vétkezőt, vagabundot és az efféléket bezárnák és munkáltatnák oly hosszú ideig, amenynyit az esküdtszék vétségeikért és bűntetteikért kimérni megfelelőnek talál”. Hosszabb vita után az addigi klarissza kolostort találták e célra a leginkább megfelelőnek. Ezzel a döntéssel Amszterdamban megszületett a később Európa-szerte elterjedt dologházak első mintája, a „reszelőház” (rasphuis).

1596. február 3-án be is utalták az első 12 foglyot. 1596. november 13-án már arról döntött a városi tanács, hogy a nőket külön házban kell elhelyezni, ahol a fiatal lányok és más nők, kik koldulásból vagy csavargásból élnek, gyapjúfonással foglalkoznának. 1597-ben nyílt meg az Ursula nővérek kolostorában a szövőház (spinhuis). 1600. november 27-én újabb határozatot hozott a tanács: a becsületes polgárok gyermekeinek elkülönítésére felállították a fiatalkorúak külön házát. Az intézet 1603-ban nyitotta meg kapuit ugyancsak a klarissza kolostor épületegyüttesében, de a férfi dologházon kívül, külön bejárattal (secrethuis).

Az amszterdami dologházban a beutaltaknak két jellegzetes csoportja volt. Egy részük a felsőség (rendészeti szervek, bíróság, magistratus) döntése alapján jutott ide, míg a többieket rokonaik, szüleik kérvénye alapján helyezték el a házakban. Hatósági intézkedéssel léptek fel a munkaképes koldusok, csavargók, prostituáltak, züllött életet élők ellen. Mellettük kisebb bűnöket elkövetők (például fiatalkorú zsebtolvajok) is vendégeivé váltak a rasphuisnak vagy a spinhuisnak. Mivel a dologház felállításának meghirdetett célja a beutaltak munkához