Vissza a politikába

Te­le­ki nem tar­tot­ta ma­gát po­li­ti­kus­nak. Egyes dön­té­sei azt mu­tat­ják, hogy nem is volt az. Má­so­dik mi­nisz­ter­el­nök­sé­gét szol­gá­lat­nak fog­ta fel. Ál­ta­lá­ban is meg­fi­gyel­he­tő, hogy ak­kor vál­lalt po­li­ti­kai sze­re­pet, ami­kor úgy lát­ta, hogy Ma­gyaror­szág sors­for­du­ló­hoz ér­ke­zett: akár 1905–1906-ban, 1917-ben vagy 1938-ban. Megíté­lé­se mind a mai na­pig nagy­részt má­so­dik mi­nisz­ter­el­nök­sé­gé­nek függ­vé­nye. Az­zal, hogy a há­bo­rú­tól tá­vol tar­tot­ta Ma­gyaror­szá­got, kor­lá­to­zott föld­re­for­mot, kor­mány­za­ti szo­ciál­po­li­ti­kát hir­de­tett, mél­tá­nyos nem­ze­ti­ség­po­li­ti­kát kö­ve­telt a köz­igaz­ga­tás­tól, megér­de­mel­he­ti az utó­kor elis­me­ré­sét. A ma­ga ko­rá­ban eh­hez még hoz­zá­tet­ték a te­rü­le­ti re­ví­zió vé­gig­vi­te­lé­ben ját­szott kulcs­sze­re­pét. Az ál­lam­pol­gá­ri jog­egyen­lő­ség fel­rú­gá­sa, a zsi­dó­tör­vé­nyek azon­ban mű­kö­dé­sé­nek leg­sö­té­tebb fe­je­ze­teit je­len­tik.