Villány és a Telekiek

Vil­lány ma az egyik ki­ra­kat-bor­vi­dé­künk, ami­re büsz­kék va­gyunk. Ta­pasz­ta­la­tait, ered­mé­nyeit pél­dá­nak hoz­zák fel. Bor­ter­me­lőit, bor­pa­lac­ko­zó gaz­dáit kö­vet­ni ajánl­ják, a bor kö­zös­sé­gi mar­ke­ting­jét ta­nít­ják, ok­tat­ják és ma már eta­lon­ként tart­ják szá­mon. A vil­lá­nyi gaz­dák a ma­gas szin­tű szak­tu­dást, a mű­vé­szi mó­don tör­té­nő sző­lő­ter­mesz­tést és bor­ter­me­lést nap mint nap bi­zo­nyí­tot­ták. A ha­gyo­má­nyos bor­ter­me­lés elő­nyeit öt­vöz­ték a mo­dern, tu­do­má­nyos sző­lé­szet­tel-bo­rá­szat­tal. Mi­köz­ben or­szá­go­san a ter­més­nö­ve­ke­dés a mi­nő­ség ká­rá­ra nőtt, s a tö­meg­ter­me­lés az egyé­ni íze­ket és tu­laj­don­sá­go­kat hát­tér­be szo­rí­tot­ta, majd szin­te tel­je­sen meg­szün­tet­te, Vil­lány­ban a ko­ráb­bi ko­rosz­tá­lyok, né­me­tül „Schul­ka­me­rad”-ok éssze­rű ta­pasz­ta­la­tai örök­lőd­tek és biz­to­sí­tot­ták a mi­nő­sé­gi sző­lő­ter­mesz­tést és bo­rá­sza­tot.