Vesztett háború, megnyert béke

Há­rom­száz év­vel ezelőtt, 1711 ta­va­szán, ko­ra nya­rán ért vé­get a ma­gyar tör­té­ne­lem leg­hosszabb sza­bad­ság­har­ca. A II. Rá­kó­czi Fe­renc ve­zet­te ren­di sza­bad­ság­küz­de­lem le­zá­rá­sát sokan nem­ze­ti tra­gé­diáink kö­zött tart­ják szá­mon. A szat­má­ri bé­ke né­ven is­mert­té vált szer­ző­dés azon­ban ko­ra új­ko­ri tör­té­nel­münk olyan for­du­ló­pont­ját je­len­ti, amely egy­részt le­zár­ta a Habs­burg-el­le­nes ren­di fel­ke­lé­sek hosszú so­ro­za­tát, más­részt egy új kor­szak nyi­tá­nya­ként ked­ve­ző – a tö­rök kiűzé­sét kö­ve­tő kény­sze­rű fel­té­te­lek­nél min­de­n­e­set­re jó­val elő­nyö­sebb – le­he­tő­sé­gek­kel biz­to­sí­tot­ta Ma­gyaror­szág be­ta­go­zó­dá­sát a Habs­burg-mo­nar­chiá­ba. Ez­zel a 150 éves osz­mán hó­dolt­ság alatt tel­je­sen el­pusz­tult or­szág új­jáépí­té­sét, a nem­zet felemel­ke­dé­sét ered­mé­nye­ző fo­lya­mat elin­dí­tó­já­vá vált. Ma­ga a bé­ke­ok­mány mindössze né­hány ol­dal­ból ál­ló, tíz szá­mo­zott és egy szá­mo­zat­lan pont­ban összeg­zett egyez­mény, lé­nye­gé­ben po­li­ti­kai komp­ro­misszum volt, ame­lyet a két had­vi­se­lő fél fő­pa­rancs­no­ka, a ki­rály ré­szé­ről Pálffy Já­nos gróf, ku­ruc rész­ről pe­dig Ká­ro­lyi Sán­dor bá­ró kö­tött egy­más­sal.