Véres Mária

Tu­dor (I.) Má­riát az utó­kor jó­sze­rint csak Vé­res Má­ria (Bloody Mary) né­ven is­me­ri. En­nek az ér­ték­íté­let­nek az el­ter­je­dé­sé­ben az is köz­re­ját­szott, hogy Má­ria ural­ko­dá­sá­ról a leg­hí­re­sebb tör­té­ne­ti for­rás, John Foxe mű­ve 1563-ban a pro­tes­táns I. Er­zsé­bet ki­rály­nő kor­mány­za­tá­nak vé­del­mé­ben je­lent meg. 

A Már­tí­rok köny­ve tar­tal­maz­za a leg­rész­le­te­sebb leírást I. Má­ria rö­vid re­gná­lá­sá­ról és az ül­döz­te­té­sek­ről, s mindezt a po­li­ti­kai el­len­fél szem­szö­gé­ből. Foxe, aki a pá­pa­ság har­cos el­len­fe­le és az egy­ház fe­let­ti ki­rá­lyi do­mi­nan­cia hí­ve volt, le­súj­tó ké­pet fes­tett Má­riá­ról és a ka­to­li­kus egy­ház­ról. Ural­ko­dá­sát ke­gyet­len összes­kü­vés­ként ír­ta le, amit a pá­pák és a spa­nyol ural­ko­dók szer­vez­tek a pro­tes­táns Ang­lia el­len, és ami­ben báb­ként hasz­nál­ták I. Má­riát. Fel­rót­ta a val­lá­si ül­döz­te­té­se­ket, de a „vé­res” jel­zőt egy­szer sem ír­ta le, ez a ké­sőb­bi tör­té­net­írás ke­gyet­len cím­ké­je. 

John Foxe íté­le­te ta­lán mégis túl egy­ol­da­lú. Má­ria in­téz­ke­dé­sei a par­la­ment, a ha­jó­zás, a gaz­da­sá­gi élet és az ál­la­mi és egy­há­zi ad­mi­niszt­rá­ció te­rén mind Ang­lia – I. Er­zsé­bet ural­ko­dá­sa alatt – be­kö­szön­tő egyik fény­ko­rá­nak alap­jai és elő­fel­té­te­lei vol­tak. I. Er­zsé­bet, aki po­li­ti­kai meg­fon­to­lás­ból tar­tóz­ko­dott at­tól, hogy I. Má­ria ural­ko­dá­sát tör­vény­te­len­nek nyil­vá­nít­sa, hisz így sa­ját ural­ko­dá­sá­nak le­gi­ti­mi­tá­sát is meg­kér­dő­je­lez­te vol­na, a Már­tí­rok köny­vé­nek több­szö­ri kiadá­sát hasz­nál­ta fel ar­ra, hogy előd­jé­nek és fél­test­vé­ré­nek em­lé­két meg­ti­por­ja és ki­fe­jez­ze, hogy a ka­to­li­kus Ang­lia ide­je vég­képp le­járt.