Véráldozat a jövőért

1980 őszén, a „novemberi szabadságharc” kitörésének 150. évfordulóján a „Szolidaritás” történelmi lázában élő közvéleményt is megmozgató vita tört ki arról, hogy érdemes volt-e háborút kirobbantani Oroszország ellen. Nem lett volna-e hasznosabb a Lengyel Királyság gazdasági és kulturális fejlettségével békésen elkülönülni az Orosz Birodalmon belül, s a jövőben erős alapokon állva kihasználni a történelem által a függetlenedésre felkínált esélyt? A békés tespedtségben, a gazdagodás lehetőségének kényelmes „disznóhizlaldájában” a lengyelek elveszítették volna nemzeti tudatukat és apránként eloroszosodtak volna – hangzott az ellenérv. Ehhez az a meggyőződés is társult, hogy a lengyeleknek a 19. században egyedül 1830–31-ben lett volna esélyük a győzelemre – határozott hadvezetés és angol diplomáciai támogatás esetén. Abban nincs vita a történészek között, hogy az 1863–64-es „januári szabadságharcnak” semmi esélye nem volt a győzelemre. A hatalmas véráldozat, az áldozatvállalás tudatosítása a megmaradásnak vetett „szent alapzatot”. Emiatt volt elkerülhetetlen…

Az 1807-es tilsiti békében Napóleon a Poroszországhoz került lengyel tartományok egy részén létrehozta a Varsói Hercegséget, amelynek területe két évvel később a schönbrunni békében az Ausztriától elcsatolt Új-Galíciával 158 000 négyzetkilométerre növekedett. A Nagy Had­sereg moszkvai hadjáratának kudarca után minden arra mutatott, hogy I. Sándor cár lesz a Varsói Hercegség ura. 1814 júniusában Londonban tett látogatása során a brit külügyminiszter tudomására hozta, hogy az általa elfoglalt lengyel államocskából egyetlen falut se enged át Ausztriának, mivel a legnagyobb véráldozatot Napóleon ellen az orosz hadsereg hozta. Szándékát, hogy a francia császár leghívebb szövetségeseinek bizonyult lengyelek megnyerése céljából a Varsói Hercegség területén megalakítja a Lengyel Királyságot, csak részben tudta megvalósítani. A bécsi kongresszuson át kellett engednie Poroszországnak Poznań vidékét, közel 30 000 négyzetkilométernyi területet, míg Krakkót környékével szabad várossá nyilvánították.

A lengyel Prométheusz. A legyőzött Lengyelország allegóriája. A francia Horace Vernet 1831 őszén készült festménye egy elesett lengyel szabadságharcost ábrázol, akire rátelepszik a testét szétmarcangolni készülő orosz sas Az alkotmányos Lengyel Királyság létrejötte és buktatói

A Lengyel (más néven: Kongresszusi) Királyság így 128 500 négyzetkilométernyi területen alakult meg, s a kezdet