A 19. század második felében Magyarországon a legnagyobb – korábban elképzelhetetlen nagyságú – tömegeket a közélet és a kultúra kiemelkedő személyiségeinek gyászszertartásai hozták mozgásba. Vörösmarty Mihály, Széchenyi István, Teleki László, Deák Ferenc, Arany János, Kossuth Lajos és Jókai Mór temetése, illetve Batthyány Lajos újratemetése nemcsak Budapesten vitt tíz-, majd százezreket az utcára, de országos méretekben is alkalmat adott a polgári nemzeti közösség összetartozásának kifejezésére és megélésére.
Az életciklus tagolására a különböző kultúrák a rítusok számtalan változatát alakították ki. Közös bennük, hogy a fordulópontok jelentőségét ünnepélyes, a hétköznapi, rutinszerű cselekvések sorából kiemelkedő, pontosan szabályozott formák közt megrendezett közösségi eseményekkel hangsúlyozzák. Érvényes ez az életút záró mozzanatára, a halálra, illetve a holttest
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.