Vasfüggönytől vasfüggönyig, 1948–1957

A totális diktatúrára épülő kommunista pártállam fennmaradásának egyik fontos feltétele volt a kül­világgal történő érintkezés lehetőségének, a határok szabad átjárhatóságának megszüntetése. Ennek fényében 1948–1949 folyamán az ország nyugati határán, ahol a függetlenségét visszanyert osztrák állam a polgári demokrácia helyreállításával fokozatosan a demokratikus világ­rendszer részévé vált, megkezdődött egy megerősített határőrizetből, őrtor­nyokból, drótakadályokból és aknamezőkből álló „vasfüggöny” kiépítése. 

Ez – rövid megszakítással és kisebb változásokkal – évtizedekre, kis híján hermetikusan, lezárta az ország területét, számos emberéletet követelve, súlyos sérüléseket okozva mindkét oldalon. Nem véletlenül lettek a két ország kapcsolatainak meghatározó kérdésévé a határ mentén zajló események. 

1956 tavaszán megszűnt az aknazár, s úgy tűnt, hogy a határ valamelyest átjárhatóvá válik. Ez tette nem kis mértékben lehetővé, hogy az októberi forradalmat követően több mint másfél száz­ezer ember elhagyhassa az országot. 1957 januárjától azután visszaállt a „régi rend”, ismét legördült a „vasfüggöny”.